Lélekemelő pillanatok

2019.09.06. 11:30

Néha rácsodálkozunk, milyen szép helyen élünk

Álljunk meg egy pillanatra, csak nézni. Csak látni. Csak érezni kicsit.

Jakab Klára

Fotó: LI

Ha csak sétálunk minden különösebb cél nélkül, s lelkünket megnyitjuk a szépségek előtt, akkor meglátjuk azokat a pillanatokat, részleteket, amik megpendítenek bennünk egy húrt. Szép. Jó. Finom. Kellemes. Otthonos.

Rezonálnak bennünk e szavak, visszaadva a látvány sugallta érzéseket, olykor egy kép láttán az az ellenállhatatlan érzés kerít hatalmába, de jó is lenne megnézni közelebbről azt a helyet, de jó is lenne ott sétálni, de jó is lenne ilyen helyen élni.

Jó lenne megpihenni azon a padon, vagy mélázhatnánk sokáig a vízköpő békák nyugtató közelségében, miközben a fák lombkoronája és a házak ölelésében megbúvó templom tornyából harangszó száll felénk.

Ha így sétálunk, hogy nincs bennünk cél, halljuk, ahogy a hullámok csapkodása a sirályok vijjogásával, a kikötői daruk kürtjével zajos koncertté árad. Halljuk az utcák neszét, akár azt is, ahogy egy platán ledobja levelét, és zizegve az aszfaltra hull. Biciklikerekek surrogása, autók zaja generál városi zajt, ebbe már bele­simulhat a buszok krahácsolása, a gyár dohogása, egy egész város zaja.

Amit látunk, amit hallunk, az engedi, hogy az idővel is eljátsszunk, s meglássuk ebben a mostani nyárban a majdani őszt. Még zöldek a fák, s kék az ég, de halványodnak a fényes sugarak, s szürkülnek a tónusok. Álljunk meg egy pillanatra, csak nézni. Csak látni. Csak érezni kicsit.

Fotók: Laczkó Izabella, Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában