Negyedik éve „gyalogőr” már, a boxutcából nézheti a versenyt

– Négy éve kerültem be a Hungaroring Medical Teambe. Akkor jártam életemben először a pályán, és mindjárt az egyik legjobb helyen, a középső boxutca „gyalog” helyén. Előttem zajlott tulajdonképpen minden. Egyrészt nagy megtiszteltetés, másrészt tényleg tátva marad az ember szája.

Hogy lehet bekerülni?

– Szakmai alapon. Két évet kellett várnom, hogy bekerülhessek a csapatba. A különböző posztokon a megfelelő végzettségű szakemberek vannak – mentőtiszt, vagy orvos. Ismernek, hiszen huszonnégy éve dolgozom az Országos Mentőszolgálatnál.

Mi a feladatuk a pitlane-en?

– Nagyon szigorú szabályokhoz kötött az egészségügyi biztosítás a Hungaroringen. Megvannak a különböző posztokon a különböző feladatok. Nekünk azért „gyalogőr” a nevünk, mert a zsúfolt boxutcában gyalogosan gyorsabban meg tudjuk közelíteni az egészségügyi ellátásra szoruló beteget.

Volt már rá szükség?

– Igen. A szabályzat nem engedi, hogy erről többet mondjak, de volt sérülés is, rosszullét is. Minden évben valami apróság. Szerencsére nagy nem.

Sok időt töltött el a pálya mellett a hétvégén?

– Három napot. Reggel hat óra után volt gyülekező, és tíz óra volt este, mire hazaértem. Az utazást megszoktam, hatodik éve Érden, a mentőállomáson teljesítek szolgálatot.

Személyes favoritja van?

– Kifejezett kedvencem nincs. Vannak, akiket jobban kedvelek, mint a többieket. Nagyon szeretem Kimi Räikkönent. Meglehetősen zárkózott, mégis van vele közös fotóm és egy dedikált sapkám is abból az időből, amikor a Ferrari pilótája volt. Vettel is kedvenc, Leclerc is nagyon ígéretes. Összességében a Ferrarit szeretem. A környezet, és ami átlengi ezt az egészet, az, amit szeretek.

Mi a legemlékezetesebb sztorija?

– Talán az egyik legnagyobb „skalpom” az, hogy Bernie Ecclestone-nal van egy közös fotóm. Talán három éve, amikor érkezett, akkor sikerült a közös fotó vele. Az idei év nagy hozadéka pedig Jackie Stewart, a Forma–1 legendája. Vele is készült fotó. Coulthardot, Vettelt, Kimi Räikkönent, Massát is sikerült a gép elé csalnom. Van közös képem a Tankcsapda frontemberével, Lukács Lacival a Paddock Clubban. Gyűjtögetem ezeket a fotókat. Elő is hívattam ezeket, és készítettem egy albumot belőle. Persze nem csak a Forma–1 világából.

Sejthető volt, rengeteg rendezvényen ott van.

– A DUDIK fesztiválon kilencedik éve vagyok az ügyelet vezetője. Idén Ákossal sikerült beszélgetni pár szót. Nagy kedvencem a Bagossy Broth­ers Company, rajongójuk vagyok. A városi nagyrendezvényeken évek óta ügyeletvezető vagyok.

A szolgálata komoly fizikai megterhelés is. Tesz is valamit a megfelelő fizikumért?

– Igen. A mentőzéssel két végén égetem a gyertyát. Két éve októberben, negyvenévesen felismertem, hogy nem jó úton haladok, az étkezéssel, sportolással, mindennel probléma van. Akkor érett meg a gondolat. Személyi edzővel kezdtem dolgozni. Célokat tűztem ki, amiket úgy érzem, sikerült megoldanom. Lemondásokkal járt, de ha fejben megérik a gondolat, onnantól könnyebb.

Hogy jött a felismerés?

– Belenéztem a tükörbe, és elszörnyedtem. Kilencvenhét kiló voltam, amikor elkezdtem edzeni. A százhatvannégy centis magasságomhoz nem a legideálisabb. Egészségfejlesztő diplomám is van a mentőtiszti mellett, fejben jól tudom, mi jó az embernek. Mégsem tartottam be. Tudtam, hogy valamit kell kezdenem magammal, mert nem lesz jó vége. Az elhatározás után napokon belül elkezdtünk dolgozni. Ez októberben volt, és azt tűztem ki célul, hogy december végére nyolcvanöt kiló alatt legyek. Meglett. Aztán lementem egészen hetvenötig, mellette edzettem folyamatosan. Picit elkezdett érdekelni a testépítés. A feleségem támogat mindenben, nekem külön főz. Szerencsére mindegyik gyermekem sportol, ők is szívesen esznek ilyet. Most már egyedül végzem a súlyzós edzéseket, futok, sokat kerékpározok. Már egy szépségszalon is felkért, hogy teszteljem a gépeiket. Sok pozitív visszajelzést kapok a közösségi médiában. Meg tudok nevezni öt embert, aki azért kezdett el sportolni, mert látja, ami velem történt. Ezért érdemes csinálni.