nevelés

2017.09.25. 16:17

Nagyon sokat árt a gyereknek, ha mindentől féltjük

Magatartászavar, rossz jegyek, bűntudat? Káros lehet a túlzott szülői aggodalom.

A legtöbb szülő azt gondolja, hogy akkor teszi a legjobbat a gyermekével, ha a széltől is óvja, de valójában ez nincs mindig így. Visszásnak tűnhet, de hosszabb távon, az életre való felkészítés szempontjából súlyos hátrányt szenvednek a túlvédett gyermekek – írja a Vasárnap Reggel.

A túlvédés (idegen szóval: overprotektivitás) a pszichológiában, családterápiában több évtizede ismert jelenség – mondta Szalai Tamás családterapeuta, szakpszichológus. Először Salvador Minuchin és munkatársai írták le a túlvédést a „pszichoszomatikus családok” egyik fő jellemzőjeként. Ezeket a családokat merevség, változástól való félelem, konfliktuskerülés és az összemosódottság jellemzi. Mindenki tud mindenkiről mindent, mégis ritkán esik szó a mély érzésekről; leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy „amiről hallgat a száj, beszél a test”.

A túlvédésnek hasonlóan rejtett üzenete lehet: „viselkedj úgy, hogy ne kelljen aggódnom; hadd maradjak szülő, te pedig maradj gyermek”. A szülői törődést egy nagyon széles spektrumon kell elképzelni, aminek az egyik végén a negligáló szülői magatartás áll (nem veszi figyelembe a gyerek érzéseit), a másik végén pedig a túlvédő, túlgondoskodó. Utóbbit manapság „helikopterszülőségnek” is nevezik – mondja Szalai doktor.

Szülőnek lenni nehéz, mert egyszerre kell érzelmi és fizikai biztonságot nyújtani a gyermeknek, de ugyanígy segíteni is őt a világ felfedezésében, tehát engedni, hogy eltávolodjon, hibázzon, megéljen élményeket. Amennyiben nem jön létre ez az egészséges egyensúly, a gyerekben nem alakul ki az az érzés, hogy önerőből véghez tud vinni valamit, és ha jól csinálja, annak van eredménye, ha rosszul, annak következménye. A frusztráció kell a fejlődéshez, mert csak ez esetben tapasztalhatja meg a gyerek, hogy ha hibázik, azt a maga eszével vagy ösztönével helyre tudja hozni.

Ezek nagyon fontos tapasztalások az egészséges lelki-érzelmi fejlődés szempontjából. A túlvédő magatartás következményeképpen a gyermek bűntudatot élhet meg saját önállósági törekvései miatt.

A túlvédett gyermekek sokszor önállótlanok lesznek, vagy – mert megvédték őket minden sérüléstől – narcisztikusak. Az utóbbiak önimádatára jellemző, hogy egy kudarcélmény hatására módfelett indulatosak lesznek és közben meg is rémülnek a sikertelenségtől.

Amanda Gummer brit pszichológus szerint emelkedik a félrenevelt gyermekek száma, ami pedig olykor nagyon nehézzé vagy szinte lehetetlenné teszi a tanárok munkáját. Az első pár évben biztosított burok miatt az ifjú ember az életre teljesen felkészületlenül érkezik az iskolába – állítja a pszichológus. Egyszerűen azért, mert egy közösségben kénytelen megtapasztalni, hogy nem mindenki rá figyel, nem ő van a középpontban. Ilyenkor a kisiskolás értelmi képességeitől függetlenül más eszközt általában nem talál akarata érvényesítésére, mint a rendzavarás, hiszen akkor megkapja az olyannyira vágyott figyelmet.

A túlgondoskodás nem is csak az utódok kisgyermekkorát nehezíti meg – írja az Independent. A University College London kutatása során ötezer ember életmenetét vizsgálták meg születésétől középkorúvá válásáig, és azt állapították meg, hogy akiknek a szülei különböző módokon, de rendszeresen megsértették az illető magánéletét, sokkal nagyobb valószínűséggel váltak boldogtalan felnőtté 30-40 éves korukra, mint a többiek.

Több pszichológus is egyetért abban, hogy a gyermeknek szabályokra és határokra van szüksége. Meg kell adni neki a lehetőséget, hogy okulhasson a saját hibáiból.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!