Kapcsolgatjuk a készülékünket

Azt hisszük, mindenki egyéni, különleges, leutánozhatatlan. Mert az a szép az életben, hogy senki sem ugyanolyan.

De gondoljunk csak a tévécsatornákra, amiket úgy váltogatunk, hogy „mind unalmas”. Ugyanolyan. Ugyanaz a celebdráma körül forog minden, mint ahogy minden csapból ugyanaz a víz folyik. Kapcsolgatjuk ki-be a megannyi készülékünket, hurcibáljuk ide-oda, mintha meghatározhatná az életünket. Telefonmárkához kötjük az embert, mint a laptopot a konnektorhoz. Applikációkhoz a népszerűséget, közösségi médiákhoz a személyiséget. Kommentekben bátrak vagyunk, élőben meg egy fagyit nem merünk kérni. Elhisszük, hogy megváltjuk a világot egy TikTok videóval, de igazából mindenki folyamatosan ugyanazt csinálja. Nyomkodjuk a telefont, a kép­ernyő lett az arcunk, a telefon a kezünk. Olyanok vagyunk, mint a mesterséges intelligencia. Lemerülünk áram nélkül, mert nélküle nincs élet.

Meghatározza a 21. századot a média. De ez nem azt jelenti, hogy az egész generáció rossz mindenki élettelen, semmit sem mozognak a mai gyerekek. Kedvenc mondatom a „Bezzeg a mi időnkben…” Ha meg lett volna a lehetőség rá, ugyanazt tették volna, amit mi, ugyanúgy, ahogy mi. Mert ez nem generációs probléma, nekik is levegőként funkcionálnak az információt közlő csatornák. Azt hisszük, mindenki egyéni. Igen, az. Mert nem mindegy, hogyan használjuk ezeket az eszközöket, nem mindegy, mit alkotunk a médiában, mit adunk hozzá. El kell tudni jutni arra az útra, ami nekünk jó. Sétáljunk el egy saját kreatív út felé olyan kapcsolóval, amivel csak akarunk, mert az a jó az egészben, hogy ez csak és kizárólag a mi döntésünk.

Takács Flóra

Szombathely, ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium