Izland: Életre szóló kalandok a gejzírek földjén, két kőzetlemez határán

A Föld kőzetlemezeinek határán fekvő északi szigeten aktív tűzhányók, vulkáni fekete homokkal hintett tengerpartok, lávafolyamok, színpompás krátertavak, olvadó hó táplálta vízesések, méltóságteljes, megmászható gleccserek és kénes szagú hőforrások tarkítják a holdbéli tájat. A kilövellő meleg források általános elnevezése is innen származik: a gejzírek névadója a füstölgő föld talán legismertebb turistalátványossága, a földrengések következtében sokáig inaktív és manapság is lustálkodó, hetven méterre feltörő Nagy Gejzír. Ezért az Arany Háromszög-túrára érkező utazók a jóval szorgosabb Strokkurral fényképezkednek, az úgynevezett Köpülő ugyanis ötpercenként kitör, harmincméteres vízsugarat lökve a magasba.

Reykjavík, a „füstös öböl” – a város, ahol nyáron nem megy le a nap

A záptojásszagú geotermikus mezőkről érdemes ellátogatni a Gullfoss vízeséshez, hiszen a szurdokon átjutva páratlan látvány tárul a kirándulók szeme elé: az Arany Zuhatag két lépcsőben harminckét métert zuhan alá. Ha sikerül napsütéses időt kifogni, a finom vízpermetben megjelenő szivárvány övezi a vízesést.

A tipikus izlandi kirándulások harmadik kötelező eleme, a Thingvellir Nemzeti Park felé autózva lovasfarmok és megkapó vulkáni képződmények mellett vezet az út. A hatalmas természetvédelmi terület felfedezése előtt érdemes egyet szusszanni és megkóstolni egy vendéglőben a helyi specialitásokat: az ízletes bogyókból készült szószok, változatosan elkészített halak és a báránysült mellett a vállalkozó szelleműek kipróbálhatják a rothasztott cápahúst, a bálnasztéket és a pörzsölt birkafejet is, amelyet Brennivínnel, köményes krumplipálinkával öblíthetnek le.

Az elmúlt századokban a partra sodort uszadékfából készült épületeket hullámlemezekkel védik

A parkhoz érkezve megmozdul a látogatók lába alatt a föld: az itt találkozó két kőzetlemez ugyanis folyamatosan távolodik egymástól. Igaz, hogy az egyik lábunkkal az észak-amerikai, a másikkal pedig az eurázsiai lemezen állva ez nem érzékelhető, a törésvonal a természet láthatatlan erőinek szemléletes bizonyítéka. Beljebb sétálva Izland történelme elevenedik meg, a világ első parlamentje, a 930-ban alapított Althing helyszínén, ahol hajdanán az elnök, a törvénymondó fejből sorolta fel az ország törvényeit; itt döntöttek a kereszténység felvételéről, itt fejezték le a bűnös férfiakat, míg a hűtlen asszonyokat és a boszorkányokat vízbe fojtották. A későbbi századok kevésbé hátborzongató hétköznapjaival a skanzenekben ismerkedhet meg az utazó, ám a fák hiánya miatt uszadékfából épült és tőzeggel fedett, fűvel benőtt tetejű kunyhókban embert próbáló volt az élet a fagyos szigeten. A téli metsző szélben inkább csak érdekes, a nyári 14–15 fokban viszont még kellemes is lehet egy, a parti sziklákhoz tett kis séta, ahol lencsevégre kaphatunk néhány lundát, az Izland jelképévé vált különleges madarat.

A Gullfoss vízesésen nagy áradás idején akár 2000 köbméter víz is lezúdulhat másodpercenként
Fotó: Szarka Evelin

Az ország fővárosába, az izlandi lakosság több mint felét tömörítő Reykjavíkba érve egy teljesen más világ köszönti a turistát. A Hallgrímskirkja vulkanikus bazaltra emlékeztető modern temploma uralja a városképet: impozáns tornyából remek kilátás nyílik a színes tetős modern házakra és a tiszta, rendezett kikötőre. A páratlan skandináv gyűjteményt felvonultató nemzeti múzeum után érdemes meglátogatni a furcsa és bizarr Falloszmúzeumot, ahol az izlandi emlősök hímvesszőit gyűjtötték össze.

A természet energiáit Izland igyekszik a mindennapok szolgálatába állítani, ezért a geotermikus hőt és a meleg vizet házak, iskolák, üvegházak és a járdák fűtésére használják. Sőt, a helyiek leleményességének köszönhető a Kék Lagúna népszerű gyógyfürdője is, amelyet tulajdonképpen egy erőmű mellékterméke táplál. A medencéket ugyanis az onnan kifolyó forró víz és az abban tenyésző, a lehűléskor elpusztult algákból kialakuló iszapréteg tölti fel.