A három egymást követő ünnepi nap között számottevő a különbség, de a közbeszéd gyakran mégis összemossa ezeket.
A sötétségtől és a haláltól való félelem érzése ellen a töklámpások és az ehhez hozzá tartozó ijesztgetések szokása a halloween. Hazánkban néhány éve jelent meg, és gyökeret verve újabb hagyománnyá alakult, amit mindenszentek előestéjén (október 31-én) tartanak. Sokan a harsány vigasságokkal járó napot csak súlyos kereskedelmi bevételt generáló marketingfogásnak érzik, ezért ellenszenvvel fordulnak felé. A külsőségeit azonban a gyerekek nagyon szeretik, bár tagadhatatlan, hogy hatalmas a kontraszt a következő napok emlékezéssel és elcsendesedéssel teli időszakához képest. Az angolszász eredetű halloween az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, jelentése: mindenszentek előestéje. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi Fotók: pixabay
November 1-je mindenszentek ünnepe. Biztosan minden ember életében vannak olyan élethelyzetek, amikor tiszta szívből reméli, teljes erővel hiszi, hogy van túlvilág. Mert nem lehet, hogy csak megszületünk, élünk és meghalunk. Az ember gondolkodik, tervez, alkot, felelősséget vállal, érez. Nemcsak a mában, hanem a távolabbi jövőben is. Örökíteni akarja magát nemcsak a gyermekein keresztül, hanem az alkotásával is, amellyel „halhatatlanná” akarja tenni nevét. Nem a puszta ösztönök irányítják, hanem egyfajta célra irányultság. Az ókori görög filozófia szerint minden teremtett dolog a teremtője után vágyakozik. Ezért van az, hogy a tűz felfelé, a nap felé lobog, mert onnan ered, és oda akar visszajutni – gondolta az ókor embere.
Szemere János római katolikus plébános atyától olvastam az ünneppel kapcsolatos egyik írásában a következő, ide kapcsolódó gondolatokat. Úgy fogalmazott, hogy nem önmagától van a világ, nem önmagától az ember sem. Az ember is teremtmény, jóllehet a legtökéletesebb teremtmény, mert értelme, lelke van, mert a teremtőjének, Istennek a képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ilyen nagy értéke van az embernek, hogy megalkotásához egy isteni tervezőre volt szükség. Tekintve, hogy teremtmények vagyunk, tökéletlenek. Éppen ezért beteljesedésünket attól nyerhetjük el, aki minket teremtett, hiszen ő tökéletes. A kereszténység ezt a tökéletes létezőt Istennek nevezi, aki maga a tökéletes szeretet, aki mindig az ember javát akarja. Célunk tehát, hogy teremtőnknek, Istennek a társaságába jussunk, akinek jelenlétében elnyerhetjük tökéletességünket, a teljes lelki békét.
Október 31. és november 1. világszerte ünnepnap, és szinte mindenhol másképp emlékeznek meg
Az egyház vallja, hogy azok, akik Isten létéről tanúskodva éltek, földi életük után eljutottak a teljes beteljesedés állapotára, eljutottak Isten színelátására, arra a lelki békére, amelyben – az emberi elme számára felfoghatatlan módon – örökké megmaradnak. Őket hívja az egyház szenteknek. Az ő emléknapjuk november 1-je. Mindenszentek ünnepe az egyház legősibb ünnepe. Mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.
A földi élet utáni életről tanúskodik a másnapi megemlékezés, november 2-án a halottak napja, amellyel az egyház szintén abban erősít meg, hogy az élet nem ér véget a földi élettel, tehát a tetteink számítanak, a tetteinknek következménye van, a tetteink felelősséggel járnak, ezért érdemes cselekedni, érdemes jót tenni, amelyre sosincs késő. Jót tenni miden időben alkalmas, jót tenni bármikor elkezdhetünk. A jó állandó megtételére, az életszentségre és a beteljesedésre mindannyian hivatottak vagyunk életállapottól, életkortól, vallástól, világnézettől függetlenül, és ehhez nem kell több, mint a másik ember tisztelete. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Október 31. és november 1. világszerte ünnepnap, és szinte mindenhol másképp emlékeznek meg. Mexikóban egy örömünnep, ezen a napon az egész család együtt vigad, élők és holtak egyaránt. A japánok úgy tartják, hogy az obon napjain az elhunytak hazatérnek családjukhoz, és a második ünnepen a folyóra helyezett lámpásokkal kísérik vissza a holtakat a túlvilágra. Ezen a napon szintén gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
