A dizájn mindaz, ami körülöttünk van, az a feladata, hogy megrajzolja a közeljövőnk képét, nemcsak tükrözi, hanem meg is határozza életminőségünket. A formatervezők a forma nyelvére fordítják a társadalomban és az egyes emberekben lejátszódó változásokat, igényeket és gondolatokat.
A XXI. században a design az ökológia és az ökonómia kereszttüzében áll – írja Zalavári József A forma tervezése – Designökológia című könyvében –, az ökodesign nagy kérdésfelvetése, hogy vajon miért készít az ember a maga számára veszélyes, a fennmaradását veszélyeztető tárgyakat. Az ökodesign a környezetromboló és -szennyező ipari társadalom szülötte. A korunkban tapasztalható globális ökológiai változások, a természeti katasztrófák és az egészségkárosító környezeti hatások együttesen egy új tervezői beállítódást kényszerítettek ki. Olyan újító fejlesztés vált szükségessé, amely a termékek teljes életciklusában, „a bölcsőtől a sírig” végigköveti a terméket, és a legalacsonyabbra próbálja szorítani a termékek által okozott természeti és társadalmi ártalmakat.
Az ökológiai szemlélet a modern design történetét új megvilágításba helyezi. A Thonet legismertebb, 14-es számú széke (1959) a forma és a stílus, a technológia és a modulrendszerű tömeggyártás összhangjának mintapéldája. S hogy alakult ki e tökéletes design? Íme egy kis formatörténet egy cég históriájába ágyazva, Zalavári módra:
Michael Tonet és öt fia 1849-ben egy kis céget alapított Bécsben. A lassan növekvő vállalkozás leginkább kávéházak, közösségi és városi közhivatalok számára készített bútorokat. A londoni világkiállítások 1851-ben elnyert aranymedál után Thonet a császártól kizárólagos forgalmazási jogot kapott hajlított bútoraira. Az első gyár Magyarország területén, Koricsán létesült 1856-ban. A kereslet élénkülése és a faanyaghiány leküzdése miatt a fiúk 1860-ban Bisztricán, Csehország erdőben bővelkedő részén alapítottak új gyárat. A bútorok alapanyagául szolgáló, környező bükkerdők azonban hamar kimerültek, s az egyre magasabb fuvarozási költségek odáig vezettek, 1865-ben Keglevics gróf nagyugroczói birtokára is telepítettek egy üzemet, később, 1889-ben egy újabbat Németország bükkben gazdag vidékén, Frankenbergben. A németországi gyár fénykorában hatezer munkást foglalkoztatott, és négyezer bútort gyártott naponta. A legyártott székek száma 1930-ig meghaladta az 50 millió darabot. Ökológiai szempontból nézve a Thonet története kisebbfajta környezeti katasztrófával ért fel a közép-európai erdőségek vonatkozásában. A kereslet csökkenésének és a divat változásának a hatására Thonet az 1920-as évek második felében elkezdte gyártani Breuer Marcell és mások hajlított fémcső székeit – már közel sem tömegtermékként. Ezzel a bútorgyár környéki bükkerdők megmenekültek.
„A hosszú útnak, amely az anyagtól a rendeltetésen át a formáig vezet, csak egy értelme van: rendet teremteni napjaink éktelen összevisszaságában” – fogalmazott Ludwig Mies van der Rohe székfoglaló beszédében (Institute of Technology).
