Ezt a levest cérnametélttel ajánljuk elkészíteni!

Jelen cikkünkben előbbi két szempontot vesszük figyelembe, vagyis egy olyan levest kínálunk olvasóinknak, amely a meghűléses időszakban kifejezetten üdvös, ráadásul a fejfájáson, másnaposságon is enyhíteni tud. Ez a csontleves – ízlés szerinti belevalóval!

Az otthoni recept alapján előbb a sarki húsboltba kell elsétálnunk, ahol a hentestől sertéshúsos csontot ildomos kérnünk. Hazaérve a három-négy darab csontot körülbelül 2 liter hideg vízben feltesszük főni, és csak lassan forraljuk fel. Forrás után a lébe tesszük az előzőleg meghámozott, megtisztított, valamint hasábokra vágott sárgarépát és a zöldséggyökeret, hozzáadjuk a fűszereket (vagyis ízlés szerint sót, 8-10 szem egész fekete borsot, 3-4 szem szegfűborsot, 3-4 szem borókabogyót és ételízesítőt), illetve 1 fej megtisztított vöröshagymát és 1 darab étkezési paprikát. Az egyéni igényeknek megfelelően mehet még a lébe 4-6 darab kelbimbó és felkockázott karalábé is. Amennyiben főzés közben – vagyis miután a lé felforrt – hab keletkezik, azt egy kanál vagy szűrő segítségével nyugodtan merjük le! Ha a csonton lévő hús és a zöldségek megpuhultak, a levest levesszük a tűzről, majd körülbelül negyedórán át állni hagyjuk, hogy leülepedjen. Ezt követően egy merőkanállal sűrű szitán átmerjük egy másik edénybe, hogy megszűrjük. Ne öntsük, máskülönben zavaros lesz!

A húsos csontot külön edényben tálaljuk, a levesbe be­tétként daragaluska és cérnametélt egyaránt kerülhet. Amennyiben nem a zacskós megoldást választjuk, úgy házilag is elkészíthetjük a cérnametéltet.

Hozzávalók: 1 tojás, 10 plusz 2 dkg fehér liszt, valamint egy csipet só.

Először a tojást kemény tésztává gyúrjuk a liszttel. Az itt megadott mennyiség iránymutató, eldolgozás közben azt figyeljük, mennyi lisztet vesz fel a tojás! Annyi kell belőle, hogy éppen elbírja – hasonlóan egy kemény csipetkéhez. A tészta akkor lesz megfelelő állagú, ha a végeredmény csak annyira száraz, hogy már nem ragad oda a sodrófához. (Azt semmiképpen sem ajánljuk, hogy a liszt utólag, nyújtáskor kerüljön a tésztába, így ugyanis szétválik majd az alap­anyagunk.)

Ezt követi a nyújtás: a tészta legyen papírvékonyságú! Ezután feltekerjük a sodrófára, hosszában végigvágjuk, így kapunk 10-15 centiméter széles csíkokat. Ezeket még egyszer megfelezzük hosszában. Megfogjuk a tésztákat, s azokat egy éles késsel rányomva vágjuk vékony darabokra. Egy kisebb adag elkészülte után a szálakat egy kevés liszttel összekeverjük, majd vízben kifőzzük: a házi cérnametélt lényegében a forrás és a bedobástól számított újraforrás között fő meg.