Beszélgetés Horváth Tamással az idén már tizenöt éves weboldaláról

2019.08.05. 14:00

Dunaújváros történetének kutatójából a krónikásává válik

Még 2004 augusztusában írtunk egy „nagyszerű honlapról”, ugyanis akkor indult a sztalinvaros.uw.hu várostörténeti weboldal.

Balla Tibor

20190802 Horváth Tomi portré Dunaujvaros Vasmű út park fotón: Horváth Tmás a Dunaújváros mesél weboldal rendszergazdája Fotós: Zsedrovits Enikő ZsE Dunaújvárosi Hírlap DH

Fotó: ZSEDROVITS ENIKO

Ma, 15 esztendővel később már inkább egy virtuális helytörténeti túra térben, és időben, és a dunaujvarosmesel.hu domain név alatt fut. Egyik nap még monostorról lehet olvasni, vagy Intercisáról, s másik pillanatban pedig már egy dunaújvárosi előadó zenéjét láthatjuk, vagy akár egy pár éve történt eseményről olvashatunk, de programajánlóként is kitűnően működik.

A Horváth Tamás – vagy ahogy a legtöbben ismerik: htomi – informatikus másfél évtizedes önzetlen munkáját dicsérő helytörténeti weboldal szlogenje: „100% Dunaújváros”. Múlt, jelen és jövő. Szólaljon meg az ötletgazda az indulásról! Jól jellemzi megszállottságát, hogy a beszélgetésre egy új szerzeményével, egy plakettel érkezik, amelyen a háttérben a vasmű épülete látszik, bal oldalon egy kohász, mellette egy kőműves áll, és a Sztálin Vasmű 1951. november 7-i első öntéséből származik feliratának tanúsága szerint. Tamás szinte minden szabadidejét azzal tölti, hogy kutatja a város történetét.

Horváth Tamás másfél évtizedes munkáját dicséri a helytörténeti weboldal, és annak szlogenje Fotó:Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

– Amikor elkezdtem a képeket gyűjtögetni, mert felkeltette az érdeklődésemet ez a téma, akkor a képekhez próbáltam egy-egy teljes történetet gyártani. Ezek voltak az első próbálkozások, az első weblapok. Aztán, amikor egy nagyobb szünet után újra elkezdődött kétezertizenháromban, akkor szemelvényszerűen, egy-egy témát kiemelve, körbejárva, újabb képekkel, újságcikkekkel, videókkkal kiegészülve kerültek fel. Az elmúlt időszakban pedig már egyre több cikk született, napi szinten akár több is, és most lesz szeptemberben egy éve, hogy elindult a Dunaújváros mesél oldal. Úgy véltem, hogy megérdemel ennyit a dolog, hogy egy külön fejezetet szenteljek neki, és ne az én személyes blogom részeként működjön. Szerencsére úgy tűnik, bevált. Én továbbra is imádom, és gyűjtögetek, kutatok – mondta Horváth Tamás.

Vannak visszajelzések?

– Szerencsére vannak. Nem sok, de van. Egy-egy fontosabb témánál jelzik, hogy szeretik. Nekem is vannak személyes kedvenceim. Mint például a Szent Pantaleimon monostor története, ami engem is nagyon érdekelt. Aztán ott a hídavatás, ami valójában nem is egy nagyon régi történet. Amikor avatták, én is ott voltam. Ezeket a nem is oly rég történeteket már saját képeimmel is ki tudom egészíteni, igyekszem egyféle krónikásként megörökíteni a jelenkor eseményeit. A jelenhez kapcsolódva, még kiemelném a programajánló részt, ahol feltüntetem a fontosabb közelgő programokat. Sokszor hallottam, hogy nincs program a városban. Ez nem így van, mutatja ez a rovat is, szinte minden napra van valamilyen esemény. Nyilván lehetne több is, más is, de végül is azért van miből válogatni.

Volt idő, amikor megbillent, feltéve a kérdést, hogy kell ez nekem?

– Nyilvánvalóan egy időre abbahagytam, vagy inkább nem foglalkoztam vele annyit, de az érdeklődésem, az továbbra is megmaradt. Anyagokat gyűjtögettem, és egy új lendületet szerettem volna neki adni. Annak idején ez a sztálinvárosi oldal, ez egy ingyenes webtárhelyen volt. Ez valamiért megszűnt, egyszer csak már nem fértem hozzá. Nem is próbáltam visszaszerezni. Akkor döntöttem úgy, hogy saját blogom részeként folytatom. Egy darabig számolgattam, hogy hány bejegyzés van, és azt hiszem, százötvennél döntöttem úgy, hogy inkább külön oldalként működjön tovább, ahol csak ez a téma. Az utolsó időszak már eléggé aktív, majdnem minden nap írok valami kis szösszenetet. Bújom az archívumokat, valamint kutatom a régi újságokat is. Más terveim is vannak, de az még a jövő titka, még nem szeretnék beszélni erről, de vannak még ötleteim, mivel lehetne még színesebbé tenni az oldalt. Sőt, ugye jövőre lesz hetvenéves a város, és ezt is méltóképpen meg szeretném ünnepelni a lehetőségeimhez képest. Nagyon készülök rá.

Miért lett ilyen megszállott lokálpatrióta?

– Mert szeretem. Érdekel. Nekem nem adatott meg, hogy elmondhassam, a szüleim építették ezt a várost. Nem itt születtem, hanem Budapesten, de már az első napjaimtól itt élem az életem. Érdekel, hogy mi volt itt, hogy nézett ki ez vagy az a városrész akkoriban, vagy éppen mivé lett, ami annak idején csodaszép hely volt. Itt van például a Muki. A múltból egy nagyon szép és becsülendő értéke a városnak, amit láthatóan nem becsülnek meg az emberek, elég gyakran rongálják meg. Ez elszomorít. Dunaújvárosnak vannak értékei, pozitívumai, amikért érdemes kimozdulni.

Nem sokan csinálnák ön után. – Tizenöt éven át önzetlenül létrehozni egy közkincset.

Én inkább ezzel töltöm az időmet. Ez az én hozzáállásom, nyilván más meg másként gondolja. Ez a hobbim, ez érdekel. Szeretem, úgy, ahogy a várost is. Az értékeire össz­pontosítva hoztam létre ezt az oldalt. Nem fogy el a téma, mindig jönnek újak, biztos a folytatás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!