Bajtársak találkoztak újra

Régi katonatársainak nyomát kutatta fel Bálint Mihály, ennek eredményeként öten újra kezet rázhattak, megölelhették egymást. A katonaélet emlékeit és öt évtized elmaradt beszélgetéseit pótolták a késő délutánba hajló randevún. Ötvenkét évvel ezelőtt 1967. november 22. emlékezetes nap volt Bálint Mihálynak, Pauer Jánosnak, Král Nándornak, Csilics Péternek és Herkli Antalnak, mert a sorkatonai szolgálat megkezdéséhez érkeztek. Már csak azért is emlékezetes a dátum, ahogy ők fogalmaztak most már nevetve, mert piszok hideg volt! Mint megannyi sorstársuk, Ercsiben a deszantosok között teljesítették hazafias kötelességüket.

Egészen pontosan a 97. önálló zászlóalj 3. századának híradós és felderítő szakaszaként töltötték a katonaidőt. Állomáshelyük megnevezését ma is tisztán fel tudják idézni: R-szász 18. rádiós állomás. Volt, aki 27 hónapig, és volt, aki már csak 24 hónapig viselte az angyalbőrt. Épp akkoriban volt váltás. Az idők során remek társasággá kovácsolódott a szakasz. Jóban-rosszban együtt harcoltak, bajtársakként megosztották mindenüket. A leszerelés azonban távolabb sodorta őket egymástól. Több mint fél évszázad után a Baracson lakó Bálint Mihály úgy gondolta, annyi szép emlék okán megkeresi a régi bajtársakat. Talán mondani sem kell, hamar bensőséges hangulat alakult ki közöttük. Csak úgy folyt a szó mindegyikből... Ők még kék katonakönyvvel rendelkeztek.

A körletben parazsas kályha adta a meleget, de reggelre belepte az ágyakat a hó a törött ablakon keresztül. Ez a korosztály utolsó eresztésként csizmát, posztóköpenyt viselt. A mikádót (vastag kabát) és surranót csak utánuk vezették be. Legmeredekebb történetként Csilics Péter és társa „dobbantását” említették. Csilics és társa a laktanya mellett tárolt motorral távozott engedély nélkül haza, Bajára. A városban rendőrök igazoltatták őket, így hamar vége lett az eltávozásnak. Ráadásul éppen aznap tört ki a prágai tavasz 1968-ban, így komoly rokoni, baráti kapcsolatok árán kapták vissza a motort, és fordultak újra az ercsi laktanya irányába.

Éjfélkor még Baján, hajnali három körül már a szolgálati helyen voltak. Minden ellenőrző pontnál átengedték őket, mert azt hitték, motoros futárok, így óriási nagy szerencséjükre elkerülték a hadbíróságot. Ilyen és ehhez hasonló történetek kaptak főszerepet a baracsi találkozón. A régi bajtársak meg is jegyezték búcsúzóul, valami elkezdődött közöttük. A jövőben egészen biztosan folytatják.