A méhekre tették fel az életüket

Az esemény házigazdája Papp László a Dunaújváros és Vidéke Méhész Egyesület elnöke volt, aki így foglalata össze a nap legfontosabb hozadékait.

Alkotó hangulatban érkeztek – A megjelent tagjaink rendszeresen visszatérő vendégeink, attól függetlenül, hogy jobb, vagy kedvezőtlenebb szelek fújnak a méhészek számára. A ma ideérkező társaink több évtizede gyakorolják ezt a szakmát. Tisztában vannak az őket sújtó problémákkal, és azok súlyával. Mára már a megoldás érdekli őket. Két kategóriát meg is említek közülük. A régiek idejében a kemikáliák töredékét használták, ma viszont bármelyik napszakban munka közben láthatjuk a permetezőgépeket, amik mérgeket szórnak ki. Ezzel nemcsak a természetes flórának, hanem a szermaradványokkal, az embereknek is közvetlenül ártanak. A méhészek közlékeny, az ismereteiket szívesen megosztó emberek. Ez az előadókra és a hallgatóságra egyaránt érvényes. A mostani találkozónk ezért nem csak anekdotázásra, a fi nom falatok közös elfogyasztására, hanem a komoly szakmai ismeretek megszerzésére is kiválóan alkalmasnak bizonyult.

Őszinte nyílt beszéddel

Nagy Gyulát, a Fejér megyei Méhész Egyesület elnökét nagy fi gyelemmel fogadták, de az előadása nehéz gondolatokat hordozott és kevés örömet nyújtott.

– Ez van! A tényeket mondtam el. A méhészek száma nem növekedett az elmúlt év során. Ez nem baj, sőt lehet, hogy örülnünk kell neki. A lelkes, a szakmáért szívvel-lélekkel dolgozók maradtak a kötelékünkben. Az egyesületünk egy érdekképviseleti szervezet. Jelenleg körülbelül húszezer méhészünk van, a családtagjaikkal kiegészítve (akik szintén részt vesznek a tevékenységben) a számuk a megélhetés szempontjából elérheti a hatvan-hetvenezret is az országban. Mennyit termeljünk? – Ehhez a tevékenységhez szükség van a méhek szeretetére is. A tartásuk egy óriási felelősség. Természetesen nekünk is minél több bevételre van szükségünk, de csak annyi méhcsaládot tartunk, amenynyit tisztességesen el is tudunk látni. Az őket sújtó betegségek azokról a helyekről indulnak, ahol már nem jut elég fi gyelem az állományra. A méz mennyiségének a növelését nem a családok számának növelésével, hanem a nagyobb odafi gyeléssel kell elérni.

Mézkirálynő, annyit jelent, a magyar méz nagykövetének lenni

Bajban van az ágazat?

– Igen, de közben egy természetes tisztulás is megindult. Ezen a pályán az életképesek maradnak fent. Azok, akik tudják, hogy mikor, mit őket. Két kategóriát meg is említek közülük. A régiek idejében a kemikáliák töredékét használták, ma viszont bármelyik napszakban munka közben láthatjuk a permetezőgépeket, amik mérgeket szórnak ki. Ezzel nemcsak a természetes flórának, hanem a szermaradványokkal, az embereknek is közvetlenül ártanak. A méhészek közlékeny, az ismereteiket szívesen megosztó emberek. Ez az előadókra és a hallgatóságra egyaránt érvényes. A mostani találkozónk ezért nem csak anekdotázásra, a finom falatok közös elfogyasztására, hanem a komoly szakmai ismeretek megszerzésére is kiválóan alkalmasnak bizonyult. Őszinte nyílt beszéddel Nagy Gyulát, a Fejér megyei Méhész Egyesület elnökét nagy figyelemmel fogadták, de az előadása nehéz gondolatokat hordozott és kevés örömet nyújtott.

– Ez van! A tényeket mondtam el. A méhészek száma nem növekedett az elmúlt év során. Ez nem baj, sőt lehet, hogy örülnünk kell neki. A lelkes, a szakmáért szívvel-lélekkel dolgozók maradtak a kötelékünkben. Az egyesületünk egy érdekképviseleti szervezet. Jelenleg körülbelül húszezer méhészünk van, a családtagjaikkal kiegészítve (akik szintén részt vesznek a tevékenységben) a számuk a megélhetés szempontjából elérheti a hatvan-hetvenezret is az országban. Mennyit termeljünk? – Ehhez a tevékenységhez szükség van a méhek szeretetére is. A tartásuk egy óriási felelősség. Természetesen nekünk is minél több bevételre van szükségünk, de csak annyi méhcsaládot tartunk, amenynyit tisztességesen el is tudunk látni. Az őket sújtó betegségek azokról a helyekről indulnak, ahol már nem jut elég fi gyelem az állományra. A méz mennyiségének a növelését nem a családok számának növelésével, hanem a nagyobb odafi gyeléssel kell elérni. Bajban van az ágazat? – Igen, de közben egy természetes tisztulás is megindult. Ezen a pályán az életképesek maradnak fent. Azok, akik tudják, hogy mikor, mit kell csinálniuk, és a szívük és a lelkük is a méhekkel van.

A Mézkirálynő

Ez a rangos pozíció is létezik a méhészek világában. Ez év júliusáig Balla Nóra, mint a 2017-es év kiválasztottjáé lett a korona, aminek a mindenkori viselőjét évről évre a komoly vizsga eredményei után választják ki a megmérettetésre jelentkezők közül. – Nekem már a nagyszüleim nagyszülei is a méhészettel foglalkoztak és azóta is ebben a szakmában dolgozunk. Ezért a testvéreimmel már egészen kicsi koromban megismerkedhettünk a méz jótékony hatásaival és a méhecskék életével. A mai napig segítjük ezt a családi vállalkozásunkat. Mézkirálynőnek lenni anynyit jelent, mint a magyar méz nagyköveteként megjelenni a különböző eseményeken. Az elmúlt egy év alatt nagyon sok helyen jártam ebben a minőségemben. Méhészekkel és a fogyasztókkal is találkozhattam. A korona viselése előtt már foglalkoztam ennek a terméknek a marketingjével és a jövőben is azt szeretném csinálni. A mézlovagok A Szent István Mézlovagrend a Méhészek Fejér Megyei Egyesülete keretén belül működő, az ország tizenöt mézlovagrendje közül a legfi atalabb. Vezetőjüktől, Reichardt Zoltán nagymestertől ezt is megtudtuk róluk.

– Elsősorban a Fejér megyei méhészeket, de általában a magyarországiakat is képviseljük, itthon és az országhatárainkon túl is. A legfontosabb feladatunk, hogy segítsünk a mézfogyasztók táborának a növelésében. Az egyik legfontosabb feladatunk a gyerekeknek szóló „mézes reggelik” elnevezésű projektünk, amivel a jövő nemzedékével, az óvódásokkal és az iskolásokkal szerettetjük meg ezt a hasznos csemegét.

A méhészeknek szóló lelkesítő hírek helyett

Nyerges József, az Országos Magyar Méhészeti Egyesületi tanácsadója azt mondja, hogy nem a rossz híreket, hanem a tényeket mondta el az arra kíváncsi, szakértő közönségének.

– Az, hogy országosan ilyen sokan jeleznek problémákat, viszonylag új dolog a tevékenységünk során. Az időjárás, a növényvédelem és a környezet is változik. Most minden a rosszabbik oldalát mutatta be nekünk ebben az évben. Sok méhcsalád van beteg állapotban, és ezért kevesebb a megtermelt méz menynyisége is. Ebben a szakmai közegben gyakran a mézzel telt hordók száma a mérce, de nagyon sokan érzelmi alapon is végzik ezt a tevékenységet. A főállásúak részére ez szituáció megélhetési problémát is jelenthet. A mezőgazdaságban nagy a bizonytalansági tényező, de ennyiféle, ami a méhészetben mára megjelenik, sokak számára nehezen kezelhető. Mindenki a vérmérséklete szerint kommentálja az idei helyzetet. Amíg konkrét laboratóriumi mérések nem támasztják alá a hiedelmeket, nem beszélhetünk róluk.

Az év méhésze

A 2018-as évben a dunaföldvári, ifj. Jenei Ferenc lett az Év Méhésze. A kitüntető cím elnyeréséért pályázni kellett, és abban bemutatni a szakmában eltöltött tizenhét éves szakmai teljesítményét. Sorra vették a beadott mézmintákat is. A cím, okkal büszke tulajdonosával beszélgettünk. – A méhészkedésem egy kis szakkönyv elolvasásával kezdődött. Amikor e pálya mellett döntöttem, egyből beiratkoztam egy szakiskolába, ezért az első méhcsaládomat is a „tudomány támogatásával” kezeltem. Az első tíz év után a munkahely mellett egy olyan állományom alakult ki, hogy el kellett döntenem: főállásúvá akarok-e válni?! Egyre több magánfogyasztóval vesszük fel a kapcsolatot és személyesen visszük ki nekik az általunk termelt mézet, ami nagy feladatot jelent az egész családunk részére. Csak a saját termékünket forgalmazzuk.

Hol tartunk?

– A versenyekre azért küldtem el a mézmintáinkat, hogy megtudjam, valóban a kor színvonalának megfelelőket álltunk-e elő?! Nem a bolti, hanem a prémium szintre gondoltam. Nagy örömrekiderült, hogy a technológiánk ennek megfelelő. Természetesen,

mint más termények estében, az évjáratok nálunk is hozhatnak különbséget. Az elmúlt éveim szakmai munkáját jellemzik a termékeimmel az elmúlt öt évben elért rangos díjak. Például a selyemfűmézünk aranyérmes lett az elmúlt évben. Mellette

természetesen ezüst és bronz fokozatosokat is termelünk a piacra.