A kolbászfesztiválon különleges ízek, zamatos borok versengtek

Kellemes, barátságos zsibongás és csupa mosolygós ember fogadta a sátrak szegélyezte fesztiválhelyszínre érkezőket. Na jó, a rendezvény neve adott, de igazából ez a barátság ünnepe volt.

A jövőre is gondolnak

A település két vezetője igazi, barátságos házigazdaként, fáradhatatlanul járta a fesztivál területét.

Szilágyi István polgármester: – Ez a legnépszerűbb rendezvényünk, amire visszajönnek azok is, akik már régen elköltöztek a településünkről. Boldogok vagyunk, hogy itt vannak, és elmesélik, hová vezetett az útjuk, mivel telik az életük. Nemcsak őket szólítottuk meg, hanem az itt élő fiatalokat is. Azt szeretnénk, hogy álljanak a település mellé, hiszen az ő jövőjük is függ a közös munkánktól. Fontos, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a lakosságunk továbbra is összetartó közösség maradjon. Bár nincsenek sokan, de ezen az eseményen is kiveszik részüket a tennivalókból.

Thiesz Jenő alpolgármester: – Ez egy szlovák nemzetiségű település. A vendégszeretetünkről híresek vagyunk. A helyiek és az elszármazottak mellett az ide érkező érdeklődőket is szívesen látjuk. Nagyon sok jó barátunk van. Hartától, Dunaföldváron keresztül, Dunaújvároson át egészen Szabadszállásig, a Duna mindkét oldaláról érkeztek. A versenyünkön idén már harmincegy csapat mutatkozott be. A helyiek más településeken élő barátaikkal nagy és jókedvű társaságokat alkotnak, ami a jövőbeli hasonló sikereink egyik záloga lehet.

A háziasszony

Ezúttal is Homóné Mészáros Ágnes, a művelődési ház kulturális és rendezvényszervezője volt. Mondjuk ki nyugodtan: mindenki szerencséjére. Amit ez a hölgy a fesztivál kapcsán előtte, közben és nyilván utána is a közösség érdekében, egyszemélyes rendezőbizottságként megtett, az szinte felsorolhatatlan.

Az esemény napjára minden a helyére került, a közreműködők tudták a feladatokat, és el is végezték. A program gördülékenyen és üresjárat nélkül zajlott. Ha véletlenül valami döccent a lebonyolításban, felharsant a segélykérő jelszó: Ágíííí! És a megoldást ez a mindenhez értő személy garantálta. Nem mellékesen kitűnő műsorvezetőként is szerepet vállalt. Ebben a minőségében az már csak természetes, hogy a napi vágta dacára a frizurája, a make upja, ahogy a ragyogó mosolya is igazi színpadra való volt. A hihetetlen és hibátlan produkciójához ezúton is gratulálunk!

A kolbászkirály

Jó kezekbe kerültek a mintául beadott kolbászok. A zsűri elnöke ismét Mari János, egy kedélyes úriember volt, aki a szükséges szigorúsággal látta el a hivatalát. Az aznapi címe mellett a hartai kolbászmesteri és egy sor más rangos gasztronómiait is viselhetett volna.

– Tizennegyedik éve foglalkozom a kolbásszal. Azóta járok zsűrizni. Megpróbáljuk a hagyományos vonalat követni, mivel nem nagyon akarjuk „újragondolni” a kolbásztöltést. Amivel különbséget lehet tenni, az a fűszerek adagolási arányától függ. Összességében kiváló minőségűeket töltöttek és jól is sütötték meg. A különleges kategóriából a dióval ízesített grillkolbászt említem meg, az volt a legfinomabb. Ez egy nehéz pálya, mert sok, a kolbászfajta között nem honos alapanyag, mint például az olívabogyó és a fetasajt is a töltelékekbe került.

A főpohárnok dicsérete

A zsűrit Dóró Ernő, a Solti Gróf Vécsey Károly Borlovagrend főpohárnoka vezette.

– Az elismert helyi szőlős-, borosgazdák közül harmincan hozták el az italaikat. Az itteni termelők még leginkább a fahordós erjesztést alkalmazzák, de elénk rossz bor nem került. Hat évvel ezelőtt, az első alkalommal még voltak olyan borok, amiket ki kellett zárni. Azóta a gazdák sokat tanultak, egyre hozzáértőbben kezelik a termésüket, és mára már szép borokat hoztak erre a versenyre. A vörösborok februárban érthetően még nem készek, de nagyon ígéretesnek mutatkoztak.

A kisapostagiak hazajöttek

A kisapostagiak Nagy Attila polgármester vezetésével érkeztek. – Ezúttal is szívesen indultunk ide a testvértelepülésünkre. A fogadtatásunkat tekintve szinte haza jöhettünk. Mintegy százfős delegációval érkeztünk, és azonnal belevetettük magunkat a kolbásztöltésbe. Úgy érzem, hogy jól sikerült. Büszke vagyok a csapatomra. Persze a halászléfőzésben is nagyon jók vagyunk, tavaly például az itteni versenyt a mieink nyerték meg. Szeretjük a gasztronómiai élményeket. Ez egy barátságos rendezvény, ahol a vendégek kiválóan érzik magukat.

E vidám napra hazajönnek azok is, akik már elköltöztek a településről

Héring Zoltán: – Alaposan fölszerelkezve érkeztünk, volt mivel megkínálni a szomszédainkat. A kolbászunk csapatmunkával készült. A betérő vendégeink és mi is örömmel fogyasztottuk. Amit a zsűri elé vittünk, azt én sütöttem készre. Remélem, nekik is ízlett.

A vendégek jól érezték magukat

Egyhangú véleményük szerint ez egy kitűnően szervezett rendezvény volt. A dunaegyháziak barátsággal fogadták és finom ételekkel és kiváló helyi italokkal is kínálták az ideérkezőket.

Bircsár Gábor és felesége, Hajni egy társasággal érkezett Dunaföldvárról. Az általa sütött rétesek is aranyéremért kiáltottak. – Már harmadszor vagyunk itt a fesztiválon. Időben nekiálltunk a feladatnak, betöltöttük a kolbászt, most már csak a sütögetés és a sokféle finomság kóstolása van hátra. A hangulat kiváló, ismét olyan jól éreztük magunkat, hogy a legközelebbire is eljövünk.

Az eredménylista

Házigazdák: Homóné Mészáros Ágnes, Szilágyi István és Thiesz JenőA különdíjat a töltött káposztát készítő Gasztro angyalok kapták. A kreatívok közül a Bélgiliszták, a Különleges kategóriában a Kukacok a diós kolbásszal nyertek. A leghangulatosabb csapat a Disznóól gárdája lett. A fődíjat, egy kismalacot a Töltikék csapat vitte el a hagyományos ízesítésű kolbászukkal.

A borversenyen fajtánként a következő sikerek születtek. Fehérbor: Agárdy György zöldszilvánija, Poros Mihály rozéja, a vörösborok között pedig Törjék József Otellója lett az első.