A családért tenni kell

2019.02.17. 20:21

A házasság önzetlenségen alapszik

A mai fiatalok valahogy nem akarják a másik terhét a nyakukba venni – mondta a Magyar7-nek Bordás Sándor pszichológus, főiskolai tanár.

Forrás: Shutterstock

Ezen a héten Kárpát‑medence‑szerte sok helyütt rendeznek különféle, a férfi és a nő hivatalos együttélését népszerűsítő eseményt, hiszen a házasság hetében járunk. A Magyar7 a házasság intézményének válságáról Bordás Sándor pszichológussal, főiskolai tanárral készített interjút. A beszélgetést teljes terjedelmében közöljük.

Mi lehet az oka annak, hogy a házasságkötés az utóbbi évtizedekben meglehetősen kiment a divatból?

Régebben, túl az egyházi és társadalmi szokásokon, az emberek azért házasodtak – elsősorban a nők ösztönzésére –, mert a házasságban biztonságban érezték magukat, jogilag védve voltak. Ez ma már kissé megváltozott, hiszen a vadházasságban, az élettársi kapcsolatban élőkre is új törvények vonatkoznak, például bizonyos ideig tartó együttélés után jár örökrész a vagyonból, és még sorolhatnánk. Az, hogy az emberek papír nélkül élnek együtt, nem új keletű dolog, hiszen a múlt század ’60‑as, ’70‑es éveiben Svédországban a házasság intézménye ellen létrehozták a kommunákat, ahol öt nő és öt férfi élt együtt, amiből közös gyermekek születtek. Ezek akkor mondtak csődöt, amikor a tíz emberből valaki egy tizenegyediket vitt be a csoportba.

Pszichológiai szempontból azt látjuk, hogy a biztonságot a család adja meg. Az a család, ahol a szülők összeházasodtak.

A gyermekek fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy a család szilárd és biztonságos legyen, anya és apa között legyen meg a harmonikus érzelmi kapcsolat, ahol a gyermek személyisége kibontakozhat és fejlődhet. Harminc évig foglalkoztam párterápiával, és látom, hogy a mai értékek már mások. Még az átkosban az emberek valahogy többet elnéztek egymásnak, nem volt annyira jellemző a válás. Most pedig azt látjuk, hogy az értékek megváltoztak, és az egymáshoz való alkalmazkodás és tűrőképesség alaposan lecsökkent. Új értékek kerültek előtérbe, ezek nagy részben a fogyasztói társadalom és a globalizáció számlájára írhatók.

Ha jól értem, emberi kapcsolatainkkal is úgy vagyunk, mint a bennünket körülvevő tárgyakkal: ha elromlik, egyszerűen kidobjuk, és szerzünk egy másikat?

Napjainkban gyakran a férfi és a nő is úgy gondolkodik, hogy nekem jogom van egy jobb partnerre, egy jobb autóra, egy jobb lakásra, a szomszédénál mindenképpen jobbra. Ebben is dúl a verseny, és ezt a házasságok alaposan megsínylették. Elég, ha belegondolunk, mivel tölti ma egy házaspár a hétvégét. Azt látjuk, hogy a nagy bevásárlóközpontban ütik el a napot, ahol azt nézik, mit lehet venni, mit lehet enni. Ahelyett, hogy kimennének a természetbe, egymással lennének, beszélgetnének. Beállnak a sorba, követik a trendet, nem akarnak lemaradni, ezért kell mindenből jobb, még a párjukat is lecserélik. És ennek nincs vége, és a válások nagy részét ezek az értékzavarok okozzák. A házasságok ötven százaléka végződik így – vidéken ennél kevesebb, nagyvárosokban ennél több. A házasságkötések száma viszont jóval kevesebb, mint 20‑30 évvel ezelőtt.

Bordás Sándor
Fotó: ma7.sk

Ennyire nem bíznak a fiatalok a házasságban, vagy a rossz példát látják maguk előtt?

Egyrészt a globalizációs, értéktelen világ az oka, másrészt pedig, úgy tűnik, a mai fiatalok valahogy nem akarják a másik terhét a nyakukba venni. Nekik megfelelnek a mamahotelek, ahol akár harmincéves korukig is eléldegélnek, teljes szülői szerviz mellett. Ez egy új, egocentrikus világ, aminek a lényege, hogy csak én számítok, a másik nem. Ezért látjuk, hogy ma a nőknél az első gyermek szülése kitolódott harmincéves kor fölé, holott korábban ez 20‑21 éves korra esett. A rendszerváltozás előtt még ilyenkor mentek férjhez a lányok és szülték meg az első gyermeküket.

Nagy a bizalmatlanság is. Pedig egy házasságnak a legfontosabb alappillére a bizalom.

Ez a nőknek különösen fontos, hisz akkor mernek gyermeket vállalni. A nő ugyanis, abban a pillanatban, amikor gyermeke lesz, kiszolgáltatottá válik. Ezért nagyon lényegesnek tartom, hogy házasságban történjen a gyermektervezés, hiszen abban a nő és a gyermek egyfajta védelem alatt áll. Summa summarum, azt látja az ember, hogy a házasság nimbusza alaposan megtépázódott, és előtérbe került az ego, vagyis az én. Az internet világa ráadásul meghozta a névtelen ismerkedés lehetőségét, és nem ritka, hogy ha valaki a házasságában konfliktusba kerül a párjával, akkor a neten keres magának alkalmi szexpartnert, esetleg új párt. Ez azonban egy képzeletbeli világ, s elég kiábrándító tud lenni, ha személyesen találkoznak az érintettek. Az interneten, közösségi oldalakon ugyanakkor sok hasznos dolog is található, csak azt nehéz kiszűrni.

Olyan világot élünk, amikor az embereknek az igazi kapcsolat helyett sokszor csupán alkalmi szexuális kapcsolataik vannak. Gyermekeinknek nagyon nehéz ma a szerelemről beszélni, mert az érzelmi töltetet sokszor nem látják, csak a testiséget.

Valóban nehéz a helyzet ezen a téren. De nincs min csodálkozni, hiszen ma már egy 8‑10 éves gyermek is pillanatok alatt fel tud jutni valamelyik pornóoldalra, ahol olyan tartalmakkal találkozik, ami az ő korában kimondottan romboló hatású.

Ilyenkor a személyiség beszűkül, a férfi‑nő kapcsolatból csak a szexualitást ragadja ki, miközben nagyon széles a spektrum, hiszen egy igazi kapcsolatban ott van a törődés, a bizalom, a szeretet, a másikért való kiállás.

Az ilyen filmeken felnőtt gyermek csak tárgyként fogja kezelni a másik nemhez tartozókat, ami később lelki gondokat fog okozni neki.

Igaz, hogy az elvált szülők gyermeke is nagy valószínűséggel elvált lesz?

Nem feltétlenül. Attól is függ, mikor történt a válás, hány éves volt a gyermek akkor, amikor a szülei elváltak. A gyermek személyiségfejlődésének vannak szakaszai, és nem mindegy, mikor éri a trauma, a válás, aminek következtében változhat a személyisége. Érdekes módon akadnak olyan gyermekek is, akik jó megoldásnak tartják, hogy a szüleik elváltak. Gondoljunk csak bele, egy gyermeknek se jó, ha mindig csak azt látja, hogy a szülei veszekednek. Fia­talokkal is foglalkozom, mentálhigié­nés tanácsadást is folytatok, s őszintén szólva, közben főleg problémás házasságokkal találkozom. Olyan párokkal nemigen, akik együtt éltek le harminc‑negyven évet.

Van ön szerint esélye annak, hogy a házasság intézménye valamikor újra a virágkorát élje?

Most azt látom, hogy az értékzavaroknak köszönhetően elég rossz a helyzet e téren. Keresztény kultúrákban még működik a régi szereposztás, vagyis hogy a férfi a családfenntartó, a nő pedig a családi fészek melegéért és a gyermeknevelésért „felel”. Európa azonban nehéz helyzetben van, hiszen a migráció révén más értékeket képviselő emberek és új családmodellek – többnejűség – árasztják el a kontinenst. Egyébként is sokat változtak a nemi szerepek, hisz gondoljunk bele, manapság női bokszolók is vannak, s a gyengébb nem képviselői olyan szakmát is választanak, amely azelőtt a férfiak privilégiuma volt.

A családokból egyre inkább kiveszni látszanak a rituálék is, pedig ezek főleg a gyermekek szempontjából fontosak.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy nagyon sok nő azt éli meg, nem tud nő lenni, nagyon sok férfi pedig azt, hogy nem tud férfi lenni. Leegyszerűsítve, ha a nő kiveszi a férfi kezéből a kalapácsot és a szöget, mert ő ahhoz jobban ért, akkor a férfi felteszi magának a kérdést, hogy akkor ő mégis minek van? Nagyon fontos az is, hogy mit hozunk magunkkal a családunkból, milyen mintákat látunk, hiszen akarva‑akaratlanul ezeket visszük tovább. Amelyik gyermek harmonikus, boldog családban nőtt fel, ahol a szülők egymást szeretve és segítve, nagy szeretetben nevelték fel a gyermekeiket, akkor a gyermek is ilyen családot szeretne magának. Sajnos, az ilyen harmonikus, boldog családból van egyre kevesebb napjainkban.

Megjelent a Magyar7 2019/7.számában.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!