Apollo néven Hold-programot indított John F. Kennedy elnök

Történelem – A hidegháború idejében, az űrversenyben az Amerikai Egyesült Államok lemaradt a Szovjetuniótól, így ezzel a programmal igyekeztek Washingtonban a vesztes pozíciót megfordítani, és előnybe kerülni. A nemzeti presztízs helyreállítására indított Hold-program az Apollo nevet viselte. A hivatalos bejelentés után, Kennedy elnök 9 éves határidőt szabott meg az említett program megvalósítására, amit nyolc évvel később Neil Armstrong és Edwin Eugene Aldrin holdra lépésével sikerült teljesíteni. Őket még további öt űrhajós páros követte, így összesen hat sikeres holdra szállást valósítottak meg a NASA (Amerikai Egyesült Államok kormányzati ügynöksége, az ország civil repüléstani, űrkutatási és űrrepülési szervezete) űrhajósai. A célig viszont nem vezetett egyenes út, tragédia is történt, mégpedig az Apollo-program előkészületi fázisában, az első tesztrepülésben három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee életét veszítette, amikor az űrkabinban tűz ütött ki. Az Egyesült Államok az Apollo-programra összesen több mint 19,5 milliárd dollárt költött.

A szovjetek előnye

A két szuperhatalom hidegháborús rivalizálása során az űrversenyt, az 1957-ös Geofizikai Évvel indították el, majd 1957. október 4-én a Szovjetunió űrbe juttatta a titokban kifejlesztett Szputnyik–1 műholdat. Négy év múlva, egészen pontosan 1961. április 12-én pedig Jurij Gagarin személyében egy űrhajóst is felküldött az űrbe, aki egy, Föld körüli fordulatot tett meg, majd sikerrel visszatért bolygónkra.

Az Egyesült Államokat érzékenyen érintették ezek a sorozatos vereségek, valóságos had­üzenetként értelmezték. Félelmük nem volt alaptalan, hiszen, ha a szovjetek Föld körüli pályára tudtak állítani egy repülő tárgyat, úgy akkor azt is gyorsan kifejleszthetik, hogy képesek lehetnek a Föld bármely pontjának a sikeres bombázására. Az USA vezetése felmérte ennek veszélyét, és azonnal cselekedett, ezért létrehozták a NASA-t, ezzel az összes repülési és űrhajózási kísérleti műhelyt egy szervezetbe vonták, hogy így erőiket egyesítve minél gyorsabban pótolják be a lemaradást. Az újonnan hivatalba lépett Kennedy-adminisztráció egy olyan program kidolgozását sürgette, amellyel ledolgozható lenne a szovjet előny, ezért a szakértők két változatot tettek le az elnök asztalára. Az egyik, egy hatalmas űrállomás megépítése lett volna, a másik pedig a holdra szállás terve, Kennedy ez utóbbit választotta. 1961. május 25-én az amerikai elnök a Kongresszus elé állt és meghirdette a holdra szállási programot.

„Először is hiszem, hogy e nemzetnek el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized vége előtt embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre. E korszak semelyik más űrprogramja sem lesz nagyobb hatással az emberiségre, vagy sokkal fontosabb a távoli űr felfedezése során, és egyik megvalósítása sem lesz ilyen nehéz vagy költséges” –mondta beszédében John F. Kennedy.

A munka elkezdődött

A fejlesztések fázisában a NASA az úgynevezett LOR (Lunar Orbit Rendezvous – Hold körüli pályán végrehajtott randevú) koncepciót támogatta. Annak alapján kapta ezt a nevet, hogy a művelet kulcsa a holdi leszállóegység és az anyaűrhajó közötti randevú volt, amelynek a Hold körüli pályán kellett megtörténnie. A következő fontos kérdés, hogy milyen rakétát alkalmazzanak, hosszas kutatás és fejlesztés után a szakértők, a Saturn V rakéta mellett döntöttek, ezzel megoldották a Hold-program egyik legnagyobb feladatát, hogy létrehozzanak egy megfelelő hordozóeszközt. Szükség volt egy nagyobb űrhajóegységre, amelyben az oda- és a visszautat teheti meg a legénység.

Az Apollo–17 volt az utolsó egység, amely a Holdra leszállt

Az űrhajó két részből állt, a parancsnoki egységből és a műszaki egységből. A parancsnoki egység a legénységi kabint jelentette, amelyben csak a személyzet elhelyezését és az életkörülményeket fenntartó berendezéseket, valamint a navigációs műszereket helyezték el. Ez az egység volt az, amely a Földre való visszatéréskor egyedüliként visszajutott a légkörön át a leszállóhelyre, ezért külsején hőpajzsot helyeztek el, valamint az orrkúpjában a légköri fékezéshez szükséges ejtőernyőket. A műszaki egységben voltak a küldetés teljesítéséhez szükséges hajtóművek és berendezések, ez az egység nem tért vissza, hanem elégett, amikor a Föld légkörébe lépett. Ezt követően beindultak a hivatalos Apollo-tesztek, az első, mint arra az előbb utaltunk, tragédiával végződött, de a munka ennek ellenére folytatódott.

A siker

Többéves megfeszített kutatás eredményeként a tizenegyedik Apollo-program hozta meg a várt eredményt, 1969. július 20-án Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin Eugene Aldrin személyében, az ember meghódította a Holdat. Armstrong és Aldrin a Nyugalom Tengerén (a Hold innenső oldalának egyik lávasíksága) szállt le, még az expedíció harmadik tagja Michael Collins a Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval. Ekkor mondta Neil Armstrong azt, hogy:

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

Az akció nem volt zökkenőmentes, komputerhibák merültek fel, továbbá az addig simának hitt felszínről a helyszínen derült ki, hogy hatalmas sziklákkal és kráterekkel tarkított övezetről van szó, ami életveszélyt jelentett az űrhajósokra. Armstrong és társai viszont megoldották a feladatot, ezzel az expedíció sikerrel járt. Ezzel a bravúrral sikerült az akkor már halott Kennedy elnök tervét valóra váltani, ugyanis az USA űrhajósai olyan hőstettet hajtottak végre, amely elhomályosított minden korábbi szovjet sikert.

Azt követően még több küldetésre is sor került, az Apollo–17 az Apollo-program tizenegyedik, egyben utolsó útja volt, amely sikeresen leszállt a Holdra. A megnövekedett költségek, illetve a vietnámi háború miatt az űrkutatási programot felfüggesztették, voltak tervek egy esetleges újraindításra, de ezek nem valósultak meg, így 1972 óta nem járt ember a Holdon.

Tudományos eredmények

Az Apollo-program keretén belül az űrhajósok több mintát is gyűjtöttek, és műszeres vizsgálatokat végeztek el, amelyek eredménye felbecsülhetetlen értékű. Az emberiség tudása a Naprendszer belső vidékeiről ezeken az eredményeken alapszik. Bizonyossá vált, hogy a Hold a Naprendszer keletkezésekor, ugyanolyan belső rétegeződéssel bír, mint a Föld, továbbá, hogy a Hold geológiai fejlődése leállt. A legfiatalabb holdkőzetek valójában olyan idősek, mint a legidősebb földi kőzetek. A fejlődéstörténet legkorábbi folyamatai mindkét égitestnél ugyanúgy játszódhattak le, de azoknak nyomai csak a Holdon figyelhetőek meg. Az is megállapítást nyert, hogy a Hold élettelen, nincsenek rajta élő organizmusok vagy szerves anyagok. A törmelékkőn vagy breccsán, bazalton és anortoziton kívül nincs más kőzettípus, egész felszínét pedig apró kőtörmelék és holdpor borítja, ami a Nap sugárzásának történelmét rejti magában, ez nagy jelentőséggel bír a Föld klímaváltozásának megismerésében.

John Fitzgerald Kennedy

Az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1917. május 29-én született. Mindössze két évig volt hivatalában, amikor a Texas állambeli Dallasban merénylet áldozata lett. Ő volt az USA első elnöke, aki római katolikus vallású volt. Szülei elit képzést biztosítottak számára, így a fiatal Kennedy a bostoni Harvard Egyetemen szerezte meg a diplomáját, majd századosi rangban részt vett a második világháborúban, a Csendes-óceáni harcokban. Egy japán támadás során 1943-ban súlyosan megsebesült, majd a háború után beindult politikai karrierje. 1953-ban kötött házasságot Jacqueline Bouvier-val és három gyermekük született. 1960-ban az elnökválasztáson mindössze 0,2%-kal győzte le republikánus vetélytársát, Richard Nixont, ezzel a 43 éves Kennedy lett az USA új elnöke. Miután beköltözött a Fehér Házba, első lépéseinek egyike az volt, hogy megpróbált leszámolni a maffiával, valamint átszervezte a CIA-t (Központi Hírszerző Ügynökség, az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségi hírszerző szervezete). Az amerikai liberalizmus egyik úttörőjének tartották, több belső reformot is bevezetett, az idősekre is kiterjesztette az egészségügyi ellátást, növelte az oktatásra szánt állami támogatást, igyekezett eltörölni a különböző faji megkülönböztetést. Nevéhez fűződik a vietnámi háború és a kubai rakétaváltság is. Hruscsov szovjet vezető gyönge elnöknek tartotta, talán ezért történt pont akkor a berlini fal felépítése, valamint a szovjet nukleáris fegyverek Kubába való telepítése, ami a világot akkor kis híján atomháborúba sodorta, de éppen Kennedy higgadt magatartása miatt az emberiség elkerülte ezt a tragédiát. John F. Kennedyt 1963. november 22-én Dallasban meggyilkolták, a merényletet a mai napig titkok és kétségek övezik. Az USA 35. elnökét a Virginia állam Arlington Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra, 1963. november 25-én.

Felhasznált irodalom

Kennedy egyszerű „mutatványnak” tartotta az űrprogramot (magyar nyelven). Múltkor.hu.

Dancsó Béla: Holdséta – A holdra szállás története, Novella Kiadó Kft, Budapest, 2004.

Dr. Mészáros István: KIS LÉPÉS EGY EMBERNEK... – Sulinet.

http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1961_majus_25_kennedy_elnok_meghirdeti_az_apollo_programot/.

Sylvan Fox: A Kennedy-gyilkosság rejtelmei (Kossuth Könyvkiadó 1967).

Robert Dallek: Befejezetlen élet. John F. Kennedy, 1917–1963; ford. Barna Judit, Magyarics Tamás; Gabo, Bp., 2004.

Hahner Péter: A nem létező rejtély. Tizenöt kérdés és válasz a Kennedy-gyilkosságról; Panem Könyvek, Bp., 2013.