Mi kell ahhoz, hogy több gyermek szülessen?

Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népesedéstudományi Intézetének igazgatója és Dávid Beáta szociológus, a Mentálhigiéniai Intézet igazgatója tartottak előadást a hazai népesedési trendekről, az azt befolyásoló tényezőkről és a várható kilátásokról az Eötvös Csoport beszélgetésén. A rendezvényről a a Mandiner közölt tudósítást.

Spéder Zsolt a népesedés alakulásának három komponense, a termékenység, a halandóság és a migráció közül a termékenység kérdésköréről beszélt a hallgatóságnak.

Hangsúlyozta, hogy a demográfia kérdése folyamatosan egyre erőteljesebb problémát jelent. A jelenlegi magyar termékenységi arányszám ugyanis 1,5 körüli, a reprodukcióhoz szükséges közel 2,1-től így hat tizeddel elmaradva. Történeti kitekintésként elmondta, hogy már a kilencvenes években jelentősen csökkent a magyar termékenység, és csökkennie is kellett az itthon végbemenő változások hatására – ez így volt a rendszerváltozás utáni időszakban minden más szocializmusból talpra álló országban is. Egyrészt

több évvel kitolódott az első gyerek vállalásának átlagos időpontja, másrészt a születésszám is csökkent.

A rendszerváltáskori helyzet és a napjaink állapota közötti különbséget tanulságos adatokkal mutatta be: 1990-ben a 40 évesek 92%-ának volt gyereke, 2012-ben ez már 86%-ra csökkent. Második gyereket 1990-ben nekik 78%-uk vállalt, 2012-ben ez az arány már csak 67% volt – a közülük harmadik gyereket is vállalók aránya viszont növekedett azóta.

A jelenlegi probléma tehát az első és a második gyerek bevállalásában, illetve be nem vállalásában mutatkozik meg leginkább. A negyvenes korosztályban készített felmérés azért tud nagyon pontos lenni, mert 40 év feletti szülőktől már a gyermekeknek csak 1-2%-a születik.

Minden országban, így itthon is az látható elmondása szerint, hogy a halasztás tényezője a megszülető gyerekek számának csökkenését eredményezi – ebben az esetben ugyanis egyszerűen kevesebb idő marad a gyerekvállalásra. Spéder szerint rengeteg tényező mellett például „az iskolai expanzió is nyomja hátra a gyerekvállalást”.

Bár a hazai termékenységi ráta 1,25-ről emelkedett a mai 1,5-re, a gyermekszületések száma folyamatosan csökken – ez annak „köszönhető”, hogy

csökken a szülőképes korban lévő nők száma, egyre többen lépnek ki a rendszerből és egyre kevesebben lépnek be.

A gyermekszületések várható számára különböző előrejelzések vannak Spéder Zsolt szerint – ha Magyarország az osztrák-német trendeket követi, a csökkenés drasztikus lesz, a legjobb esetben viszont stagnálni tud. A legvalószínűbb viszont, hogy valahol a kettő között leszünk és 1,6-os termékenységi rátával 2070-re évi körülbelül 70 ezer gyermek születik majd.

„Nagy biztonsággal mondható, hogy a születésszám erőteljesen csökkenni fog” – mondta Spéder. Elmondása szerint a legvalószínűbbnek tűnő előrejelzés alapján így, belekalkulálva a halandóságot és a migrációt is, 2070-re 7,7 millió lakosa lesz Magyarországnak.

A KSH Népesedéstudományi Intézetének igazgatója kérdésre a kormány családtámogatási intézkedéseiről is véleményt formált. Szerinte ez biztosan pozitív hatással lesz a születésszámra, mint ahogy korábban a GYED bevezetésének is mérhető pozitív hatása volt, a Bokros-csomagnak pedig mérhető negatív hatása.

Szerinte nemzetközi szinten is egyedülálló, hogy a babaváró támogatás az időzítésre akar hatni – nem csak a több gyerek vállalására, hanem arra is ösztönöz, hogy aki gyereket szeretne, az vállalja be minél előbb.

A beszélgetés második előadója, Dávid Beáta szociológus egy kutatás alapján, családszociológiai szempontból közelített a magyar demográfia alakulásának kérdése felé. A kutatást több, mint száz család tagjainak megkérdezésével végezték 1989-90 és 2012 között. A szociológus szerint a társadalmi környezet változása azóta a családi mintákat is megváltoztatta, így míg

korábban a kérdés az volt, hogy lépünk-e egy gyerekről kettőre, ma már sokszor a nulla és az egy közötti választásról van szó.

A Dávid Beáta által ismertetett kutatás jól illusztrálja a hazai trendeket: korábban csak a férfiak között fordult elő, hogy bizonytalanok voltak gyerekvállalási szándékukban, ma ez már a nőknél is tényező. Olyan családokat kérdeztek, akik 1989-90-ben szülték a gyereküket, így 2012-ben az ő gyerekeiket úgy kérdezhették, hogy azok nagyjából annyi idősek voltak, mint a szüleik, amikor 1990-ben először kérdezték őket.

Ahhoz képest, hogy szüleik ennyi idősen már gyermeket szültek, közülük mindössze 5%-nak volt gyereke. További elképesztő adatok: kétharmaduk még a szüleinél lakott és 62%-nak ennyi idős korára még egyáltalán nem is volt tartós párkapcsolata.

A megkérdezettek elmondása szerint a döntő tényező a gyerekvállaláskor a biztonság-bizonytalanság kérdése – így a növekvő bizonytalanságot lehetne okolni a születésszámok csökkenéséért. Dávid Beáta elmondta azonban, hogy a kutatás a biztonság kérdését is felmérte az alapján, hogy a megkérdezettek mennyire érzik magukat az élet különböző területein biztonságban – az eredmények pedig nem azt mutatják, hogy növekedne a bizonytalanság, legfeljebb változik, hogy mely területeken érzik magukat inkább biztonságban (pl. munka, család, párkapcsolat, barátok vagy otthon). Dávid Beáta szerint

„részben jó és részben rossz, hogy a mai fiatalok nagyon jól érzik magukat otthon”.

Úgy gondolja ugyanis, hogy

„ez nehezíti a felnőtté válást”.

2012-ben a szülőket is újra megkérdezték, hogy hogyan tekintenek huszonéves gyermekükre. Dávid elmondása alapján többségében nagyon hasonló válaszokat kaptak: a szülők úgy látják, gyermekük jól érzi magát velük otthon, kötődik hozzájuk, szabad és a saját fizetéséből él és „egyszer valamikor el is akar majd költözni”.

A szociológus szerint ez nem csak a fiatalok felelőssége, általában

a szülők is élvezik ezt a helyzetet, nem nagyon igyekeznek gyermeküket kitenni otthonról, és rávenni, hogy teljesen önálló életet kezdjen.

Ez viszont természetesen hatással van az első gyermek vállalásának időpontjára is.

Borítókép:

Újpesten már szobrot is avattak a kisgyermeket nevelők tiszteletére. A szobor, amely egy fiatal nő és két kisgyermek alakját formázza, Koncz Viktória Éva szobrászművész alkotása.

MTI/Mónus Márton