Szavazásértékelés

2019.02.07. 10:57

Fogcsik(k)orgatás a csikkek ellen

Ahogy a kátrány a dohányosokét, az eldobált csikkek tömkelege az egészségért és a környezetért aggódók szájízét keseríti meg. Olvasóink nagy része kötelező közmunkára fogná a füstölve szemetelőket.

Természetvédő kampányok szívbemarkoló fotóin általában tengerekben sodródó PET-palackok és nejlonzacskók vádolnak minket, teszik ezt az egyértelműségnek azzal a némaságával, amely minden szónál fájdalmasabb igazságot (vagy igazabb fájdalmat) hirdet. Kevésbé látványosan jelenik meg ezeken a plakátokon a talán még károsabb következményekkel járó cigarettacsikkek tömkelege, pedig a csikk a második leggyakrabban eldobott egyszer használatos műanyag a világon: évente négy és fél trilliárd csikket hullat az emberiség.

Ha belegondolunk, hogy a cigaretta az emberi testet, a levegőt, a talajt és a vizet is egyszerre, méghozzá igen intenzíven pusztítja – egyetlen darab csikk akár négyezerféle kémiai anyagot is tartalmazhat, és ötszáz-ezer liter vizet szennyezhet be –, rögtön kevésbé tűnik bocsánatos bűnnek az erkélyről „leejtett”, kocsiból kipöckölt, cipősarkon elnyomott, játszótéri homokozóba (!!!) temetett cigivég. Bár Magyarországon történtek lépések a dohányzás és az abból fakadó környezetszennyezés visszaszorítására, a köztéri megállókra, zárt közterekre és vendéglátóipari egységekre vonatkozó dohányzási tilalom, illetve a csikkdobálásért kiszabható 5-50 ezer forintos helyszíni bírság kilátásba helyezése egyelőre nem tűnik hatékony ellenszernek.

Hasonlóan vélekedik a legutóbbi szavazásunk apropóját adó Jövő Öko-Nemzedéke (JÖN) Alapítvány is, mely a csikkmentes február meghirdetésével hívja fel a figyelmet a csikkek eldobálásának végzetes következményeire. Az akció nyomán mi is megkérdeztük olvasóinkat, hogy ők hogyan szoktatnák rendre a szemetelő bagósokat.

A legtöbben a jelenleg is érvényben lévő büntetést, a pénzbírságot tartják működőképes visszatartó erőnek: Ha ők szívnak, mindenki szív. Pénzbírságot nekik! – vallja szavazóink 14%-a. Nagyon szeretnénk osztozni a tapasztalatukban, mely szerint a pénzbírság elegendő, ám meglátásunk szerint a pénzbüntetés csak akkor éri el a kívánt hatást, ha azt egyrészt be is hajtják, másrészt elég tetemes összeg ahhoz, hogy a szabálysértést elkövetőnek ne támadjon újra kedve szemetelni. 2015-ben egy szingapúri férfit például 4 millió forintnak megfelelő összegre büntettek, mert csikkjeit kidobálta erkélye ablakán – valamiért azt gyanítjuk, hogy azóta nem nagyon „piszkít” maga köré.

Szintén a pénztárca felől közelít, de már a baj megelőzésére is figyelmet fordít olvasóink azon csoportja (21%), akik arra szavaztak, hogy Emeljük legalább triplájára a cigarettát sújtó adót! Az így is szép summába kerülő dohánytermékek további drágulása – jó esetben – valóban e káros szokás visszaszorulását (és nem az illegális kereskedelem fellendülését) eredményezheti: a hasonló elvi alapokon működő, káros élelmiszereket sújtó chipsadó is jórészt elérte célját, sőt, nemzetközi kutatások szerint bizonyos időn belül a fejlett (?) világ más országaiban is sikerrel alkalmazhatják.

A személyes felelősségérzet és a lelkiismeret működésbe lépésében bíznak azok, akik szerint sokkal hatékonyabb, ha tettekkel hozatjuk helyre az elkövetett hibákat: a szavazók legnagyobb hányada, 33%-a tette le voksát amellett, hogy Ha eldobta, szedje is össze: kötelező közmunka lenne a megoldás. Teljes mértékben egyetértünk velük abban, hogy a hibával való szembesülés, a helyreállításban történő aktív részvétel és a fizikai munka jellemformáló erővel bír. Talán e bírság kilátásba helyezése révén egy ilyen rendszer az emberi természet megrögzött kényelemszeretetét meghazudtolva nem intelligens varjakat idomítana szemétszedésre, hanem az emberiséghez sokkal méltóbb módon az egyéneket sarkallná bátor felelősségvállalásra.

Az emberi természet szebbik oldalát tartja szem előtt olvasóinknak azon csoportja, akik a büntetés elve helyett a megelőzést tartják célravezetőnek. Szerintük (32%) több kuka, prevenciós kisfilmek, értékőrző oktatás együttese volna az a „programcsomag”, mely által megtisztulhatna a világ a csikkektől. Mindezt mi is szükségesnek tartjuk, hiszen jó irányba terelni valakit mindig kevesebb energiába kerül, mint visszacibálni őt a rosszból. De sajnos nem szabad figyelmen kívül hagyni az elkeserítő tapasztalatot: az olasz és francia tengerpartokon például évekig próbálkoztak hasonló preventív húzásokkal, sikertelenül. „Éveken át osztogattunk hamutálakat a strand területén és szórólapokon hívtuk fel az emberek figyelmét arra, hogy ne dobálják szanaszét a csikkjeiket, de minden hiába volt” – idézte a helyi környezetvédelmi illetékest a The Daily Telegraph még 2011-ben, mely arról számolt be, hogy a dél-franciaországi La Ciotat kikötővárosban megnyílt az első teljesen csikk- és füstmentes strand (azóta a világ más táján is követték ezt a példát, Thaiföldön például 2017-ben minden strandon betiltották a dohányzást).

Borítókép, fotók: illusztráció

Forrás: Shutterstock

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!