Mindennapi anyaság: Nehéz napok a betegség idején

Néha picit folydogált az orra, de csak annyira, amennyire ki is tudta fújni. Nem is értettem, hogyan tud egy pici anyatejes baba beteg lenni. Hát most megtudtam.

A második, (vagy többedik) baba sokkal hamarabb találkozik a megfázással és a különböző vírusokkal. Lilien az oviból mindent hazahoz, de erős immunrendszere van, őt ritkán betegíti meg bármi is. A legtöbb nyavalya észrevétlen marad nála. Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy Dominik sokat tüsszent, semmi mást nem tapasztaltam rajta. Vendégségben voltunk épp, meg is beszéltük, hogy biztos más a levegő, azért tüsszög. Az esti elalvás is nehezen ment, valahogy nem tudott mélyen elaludni, de ezt is az idegen helyre fogtam. Sok ébredés után végre mély álomba szenderült a szomszéd szobában, de mivel nem Dominik volt az egyetlen kisbaba a házban, úgy gondoltam, inkább Dominik utazó ágyát átviszem a mi szobánkba, hogy senkit se zavarjon meg a gyereksírás. (Sokszor a saját gyerekeim nyöszörgését se tudom megkülönböztetni az éjszaka közepén álmomból felriadva.) Ekkor lettem figyelmes arra, hogy nehezen kap levegőt, be van dugulva az orra. Csak álltam az ágya mellett, és hallgattam, vajon hogy segíthetnék most neki? Mit tehetnék az otthonunktól ilyen távol, orrszívó nélkül? Nyugtalanul, de túléltük az éjszakát a fáradtság ellenére is jókedvűen ébredt az én kis hercegem, és délután, ahogy indultunk haza egyre erősebben hallom a náthás levegővételt. Otthon már nem kérdés számomra, megfázott a drága, öt hónapos csemetém. Orrszívóval és természetes gyógyító kúrával fekszünk, nyugodt éjszaka után nehéz nap következik.

Reggel döbbenten állok a kiságy mellett, nem értem, hogy tud ennyire folyni az orra egy ilyen pici babának? Se enni, se aludni nem tud, mert közben nem kap levegőt, az orrszívástól persze sír, így hiába szívom ki, mire végzünk, kezdhetjük újra. Tudom jól, hogy gyorsan meggyógyul, mégis a szívem szakad meg.

Tehetetlen vagyok. Mindenemet odaadnám, bármit megtennék azért, hogy jobban legyen. Nem holnap vagy egy óra múlva, hanem most azonnal gyógyuljon meg.

Mint kiderül, ez volt a mélypont. Óráról órára egyre jobban érzi magát, és szépen lassan arra is rájön, hogy az orrszívó nem ellenség, hanem segítség, utána könnyebben kap levegőt, kis játékkal egybekötve pedig sírás nélkül teljesítjük a feladatot.

Visszatér az egészséges, mosolygós, tüneményes kisfiam, én pedig bízom benne, hogy a következő betegség jó sokára talál meg minket újra.