A vadnarancsból íjat...

Levágott egy mogyoróvesszőt, kellett egy év mire a fa kiszáradt. De kivárta. Még csak tizennyolc éves volt, lelkesen kezdett el farigcsálni az íjkészítésre beérett fából. Ma már önmaga kedvére és barátainak ajándékba készíti az íjakat.

Törő Tamás Előszálláson él, hobbija az íjkészítés. Maga sem gondolta volna, hogy ennyire megszereti ezt az ősrégi tevékenységet. Mint említettem, tizennyolc évesen, egy mogyoróvesszőből készítette első szerszámát, amire azóta is nagyon büszke. Azóta közel hét év telt el, s rengeteg tanult, tapasztalt, igyekezett saját technikát kialakítani.

Egyszerű íjakat farag, egy szálból. Valamennyi darabja egyedi kidolgozást igényel, nincs két egyforma közöttük. Ez Tamás számára fontos, mert mindegyiknél ráérez valami új dologra, amit utána hasznosít a következőnél.

A fa kiválasztásával kezdi, hajlítgatja, próbálja megérezni a titkát. Számára a keresgélés jelenti a feladat egyik varázsát. Nagy átéléssel beszél arról a pillanatról, amikor meglátja az anyagban a művet, és megszereti, félreteszi száradni. Madárcseresznye, vadnarancs, szilfa...

Törő Tamás minden porcikájában érzi az íj erejét, valamint annak húzás egyenletességét

- Törő Tamás ezekből válogat. De a vadnarancshoz a leghűségesebb, a színe és a hajlíthatósága miatt azzal dolgozik a legtöbbször. Fontos a vessző hossza, mivel a fán kívül mást nem használ alapanyagként. Minél hosszabb egy íj, annál nagyobb az élettartama. A készítő szerint: ha meredekebben hajlik, rövidebb ideig lesz működőképes, a hosszanti fa viszont sokáig szolgál.

Előfordul, hogy Tamásnál sokáig csak úgy áll egy-egy darab, most például hat vár befejezésre, de ez nem baj. Mindig azt fogja meg, amelyiknek a megmunkálásához már készek a fejében a mozzanatok - fél évig is készülhet egy íj. A barátai néha nehezen tudják kivárni ajándékukat.

Tamás megszállottan, a vonókésével dolgozik a legtöbbet, azt mondja, nagyon apró mozdulatokkal, gyengítgetésekkel szabad csak a két íjkart összehangolni. A markolathoz is többször visszatér, míg a legideálisabb fogásra nem csiszolja. Fontos, hogy a kidolgozás finom, igényes legyen. Végül lenolajjal kezeli le háromszor a kész művet, ami addigra már bizony nagyon a szívéhez nő. Természetesen használja is "gyermekeit" , hiszen Tamás a daruszentmiklósi Hagyományőrző Egyesület tagja is.