ezekben a napokban nem szégyen a könny

2018.11.02. 07:30

Beszélni kellene róla

Az elmúlás témaköre valahogy nem része a hétköznapi beszédnek. Szemérmesen kitérünk előle, igazából csak ezeken a tél eleji napokon válik természetessé.

Balla Tibor

De ilyenkor is csak kellő áhítat mellett, a már-már kötelező megemlékezés idején. Zavarban vagyunk, ha szóba kerül, talán megfelelő fogalmakat is csak nagyon nehezen tudnánk elővarázsolni passzív szókincsünkből. Kevesen vannak, akik képesek arra, hogy elengedjék azokat, akikkel az élet összehozta őket, a halál pedig elválasztotta. Pedig nem hinném, hogy egyikünk is azzal az illúzióval futna neki sérülékeny korpuszával az életnek, hogy az soha nem ér majd véget. Mégis, valahogy arról beszélni, mi lesz majd, ha elhagyja testünket a lélek, nem vagyunk képesek. Pláne arról, hogy mi lesz, ha szerettünk távozik az örökkévalóságba. Többségünk még a válás gyászmunkáját sem képes időben elvégezni, akad, aki földi léte végéig hordozza annak ólomsúlyát. Pedig mennyivel könnyebb lehetne! Ilyenkor, a temető csendjében, amikor magunkra maradunk háborgó lelkiismeretünkkel, ilyenkor ki tud nyílni az érzelmek rozsdafogta, nehezen nyíló szelepe. Ilyenkor elfogadott, hogy mély érzéseinknek utat engedünk, hisz mindenki ezt teszi. Ahogyan szilveszterkor nem kellemetlen a bolondozás, ezekben a napokban nem szégyen a könny. Pedig, ha a mindennapokban minden mély érzésünket átadhatnánk egymásnak félelem nélkül, már nem is lenne ijesztő a halál.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!