Hihetetlen történelem

2018.04.03. 16:59

A semmiből érkezett a hárommillió embert megölő rejtélyes járvány

Egyik nap még remek egészségi állapotnak örvendtek, ám másnap már rettenetes kínok között lehelték ki lelküket.

A 15-16. századi Angliában egy rejtélyes betegség szedte áldozatait. Az érintettek nem is sejthették, milyen ijesztő kórral fertőződhettek meg: egyik nap még remek egészségi állapotnak örvendtek, ám másnap már rettenetes kínok között lehelték ki lelküket. Ez volt a titokzatos izzadásos kór, amely hárommillió emberéletet követelt. Hogy milyen kórokozó idézte elő a pusztítást, az mind a mai napig rejtély – írja az Origo.

A korabeli beszámolók szerint a betegség kezdeti fázisában szimpla rossz közérzet jelentkezett a pácienseknél. Ez azonban nem tartott sokáig, hamarosan jelentkeztek a szörnyű tünetek: a borzasztó fejfájás, a hidegrázás, az elviselhetetlen végtagfájdalom és természetesen az izzadás. A betegek állapota óráról órára romlott, a kései stádiumban magas láz, szívelégtelenség alakult ki. A fertőzöttek nagy része alig egy nappal az első szimptómák jelentkezése után már halott volt.

Senki sem tudja, honnan érkezett vagy éppenséggel mi volt pontosan a kegyetlen kór. Annyi biztos, hogy az első megbetegedéseket 1485-ben jegyezték le. Ekkor még dúlt a Lancaster-ház és a York-ház közötti trónutódlási harc, a rózsák háborúja, amelyből végül a Tudor-házat megalapító VII. Henrik került ki győztesen.

Összesen öt izzadásos járvány pusztította végig az angol földet, az utolsó 1551-ben tombolt, ez után megmagyarázhatatlan módon eltűnt és soha nem ütötte fel a fejét többet. Mivel a betegség csak Angliát (illetve kisrészt Calais környékét) érintette, a kór a Sudor Anglicus (Angol Izzadás) nevet kapta.

Talán nem meglepő, hogy a Tudorok uralma alatt a titokzatos betegség annyira rettegetté vált, hogy pusztán az említése is heves pánikreakciókat idézett elő a rémült lakosok körében. Ez kapóra jött azoknak az orvosoknak, akik kétes eredetű terápiáikkal próbáltak nem csekély jövedelemre szert tenni. Közülük is kiemelkedett egy orvos, John Kays (a szakember pusztán marketingcélból később a jobban hangzó Johannes Caiusra változtatta nevét), aki az országot járva igyekezett kezelni a vagyonosabb betegeket, többek között ezért is az ő nevéhez köthető a kór 1556-os első részletesebb leírása.

Johannes Caius

A modern orvostudomány is csak találgatni tud arról, mi lehetett a betegség kórokozója. Ez több száz év távlatból visszatekintve nem egyszerű feladat, mivel a tünetek jelentős része más betegségek esetében (pl. influenza, lépfene) is jelentkezhet, ugyanakkor mindig akadt egy-egy olyan epidemiológiai furcsaság, ami miatt nem lehetett egyértelműen azonosítani a „tettest„.

1993-ban viszont az új-mexikói navhó indiánok körében egy olyan járvány jelent meg, ami több szempontból is kísértetiesen emlékeztetett az angol izzadásra. A kórokozó itt egy Sin Nombre nevű hantavírus volt.

A hantavírusok már korábban is ismertek voltak Európában, elsősorban a vesét tették tönkre, az újonnan leírt vírusfajta azonban főként a tüdőt támadta meg, innen eredt a HPS (hantavírus pulmonalis szindróma) elnevezés.Több szakértő is úgy véli, hogy az izzadásos kórt a HPS egy korábbi változata okozta.

A rózsák háborújának befejezésével Angliára a gyarapodás időszaka köszöntött. A tehetősebbek nagyobb házakat építettek, és népes személyzetet tartottak. Mivel a konyhák és az éléskamrák roskadoztak a finom falatoktól,a patkányok és az egerek is beköltöztek a vagyonosabbak otthonaiba.

Az új-mexikói járvány esetében a vírus az egerek ürülékéből került a levegőbe. Habár manapság a rágcsálók okozta betegségekkel elsősorban a szegényebb országokban élők szembesülnek, a Tudor-érában a probléma ugyanúgy érintette a gazdagokat, mint a társadalmi ranglétra alacsonyabb szintjén állókat.

Az ismeretlen kórokozó rémuralma mindössze egyetlen évszázadig tartott, mégis ez alatt az idő alatt 3 millió emberrel végzett. Hogy végül miért tűnt el nyomtalanul, arról több teória is napvilágot látott.

Az egyik elmélet úgy véli, mutációk révén a vírus fertőzőképessége csökkent, mások szerint azonban a kórokozó olyan evolúciós pályára került, ami miatt „megszelídült”, így az emberekre már többé nem jelentett olyan veszélyt, mint a Tudor-korszakban.

Egy harmadik opció ugyanakkor a klímaváltozást nevezi meg, mint a járvány megállítóját. A középkor végén lehűlés köszöntött a Földre, ami kedvezőtlenül befolyásolta a rágcsálók szaporodását, a patkányok, egerek számának megcsappanása pedig megakasztotta a kórokozó terjedését is.

Borítókép: Shutterstock

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában