A buzsáki hímzés története és sajátosságai

A buzsáki hímzés jellemzően négy egykoron horvátok és szlovének által lakott somogyi faluból indult el, amelyek név szerint Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska voltak, amelyek lakossága főként lepedőkön, párnavégeken és ingeken alkalmazta ezt a meglehetősen sajátos motívumvilágot.

A buzsáki hímzés motívumai és sajátosságai

A buzsáki hímzést nagy általánosságban az úgynevezett fehérhímzések közé sorolhatjuk, amelyek kapcsán erősen jellegzetes motívumnak tekinthető a különféle levelek és levélszerűségek alkalmazása, valamint a sakktáblaszerű térkitöltő elemek használata, illetve a merev láncöltéssor. Az egyes motívumokat egészen sajátos formában, úgynevezett hármas lapos öltéses cikk-cakk vonalakként képezték háromszögek közé helyezték el. A buzsáki hímzéstípusok közül nagyon sokféle fennmaradt az évtizedek során, azonban a legnépszerűbb mindközül kék-piros pamuthímzés, vagy más néven vézás hímzés, amely egykoron annyira népszerű volt, hogy az általános iskolákban a hatvanas évek során kézimunka órákon még oktatták is a diákoknak.

- Gépi hímzéssel készített reklámruhák -

A buzsáki hímzés kapcsán jellemző továbbá a nagy rozetták alkalmazása, amelyek kapcsán jellemzően hatalmas nagy virágszirmokat varrnak ki váltakozva, jellemzően két eltérő színű vagy fajtájú fonállal, és szigorúan lapos öltéssel elkészítve, míg a szirmok lezárása – és ez egyedülálló sajátosság – rendszerint láncöltéssel történt. A buzsáki hímzés tekintetében nagyon jellemző még, hogy a kék-piros hímzés úgynevezett zegzugvonalai alaposan kiemelkednek, és a rozettákat ezeknek a közeiben helyezték el. A színes gyapjúhímzés motívumai egyébiránt teljes egészében azonosak a pamuthímzés esetében megszokott megoldásokkal, azonban a buzsáki megoldás tekintetében különlegesség, hogy olyan speciális fonalat használtak fel a műalkotásokhoz, amelyek miatt ezek a motívumok sokkal lazábban helyezkednek el.

A buzsáki hímzés alapanyagai és alkalmazása

A buzsáki hímzések esetén jellemző volt a vastag kenderből és a finomabb pamutos vászonból álló alapanyagok használata, amelyek tökéletesek és egészen sajátosak voltak a hímzésekhez. Persze mindezt alapjaiban meghatározta, hogy a hímzés pontosan hová is kerül fel, ennek megfelelően az ágyneműk esetében gyakran lehetett találni gyolcsot is – aki esetleg nem tudná, ez a legfinomabb szövésű pamutvászon –, amelyeket országszerte gyakran használtak fel ebből a célból.

(Forrás: Wikipédia)

A buzsáki hímzés az egyik olyan magyar hímzéstípus, amely kapcsán nagyon sokféle öltésfajta megjelenik a kézimunkákon. Ennek megfelelően gyakori a lapos öltés, a hamis lapos öltés, a háromsoros lapos öltés, a keresztöltés, vagy más néven keresztszemes hímzés, a zsinóröltés, a négyzetöltések egyes típusai, a láncöltéssor, a huroköltés, valamint az előöltés is.

Gyakran jelent meg még továbbá a buzsáki hímzéseken egyfajta térkitöltő elemként, illetve megoldásként a szalagdíszítés, a rátétmunka, valamint az úgynevezett subrika is. Az imént elhangzott összes hímzéstípus jellemző lehetett bármelyik textílián – jellemzően csak a hímzést végző személy határozta meg a milyenségét –, de a leggyakrabban ingeken találkozhattunk velük, ahol a rövid és szűk ingujjakon általában keresztben haladt a mintázat, a bővülő hosszabb ujjakon azonban jellemzően hosszában. Szintén a lepedőkön jellemző volt még a kék és a piros pamutos hímzés megjelenése, a párnavégeken pedig a színes gyapjúhímzés felbukkanása is.