Egy bizarr útvesztő

2019.01.20. 08:00

Sötét tündérvilágok hercegnője és diktatúra

Nagyon ritkán lesz egy fantasy történet magával ragadó.

Tóth Alexandra

Mivel a mesevilágok és a képzeletbeli lények tárházát már bőven és rengetegen kimerítették, a legtöbb, újat mutatni kívánó történet roppant izzadtságszagú lesz, és többnyire megmaradnak a feledhető, egyszer nézhető mese kategóriájánál. A Faun labirintusa azonban kivétel. A spanyol–mexikói koprodukció több Oscar- és Golden Globe-díjat, jelölést tudhat a magáénak, és meglepően magas pontszámmal áll az IMDb listáin. Ennek az oka nem csupán a jól kitalált történet, hanem az, hogy a tündérmese részhez egy nagyon is valós és kontrasztos fő szálat alkotott a forgatókönyvíró.

A filmet, számos díjra jelölték Fotó:internet

A film prológusában egy hercegnőről hallunk, aki az alvilágból került a Földre, ám a nap sugarai elfeledtették vele eddigi életét. A történet 1944-ben játszódik, és azzal indul, hogy Ofélia, a mesék világában szívesen kalandozó kislány várandós édesanyjával, Carmennel a nő újdonsült férjéhez, Vidal kapitányhoz utazik, aki egy malomnál állomásozik az erdőben. A kapitány egy kegyetlen, szőrös szívű férfi, akit kísért népszerű, hősi halált halt édesapjának legendája, és belső frusztrációját a kommunista felkelőkön a legválogatottabb brutalitással éli ki. A helyszín egy labirintus közelében játszódik, ahová Oféliát egy, már az utazás elején megismert tündér csalogatja.

Ez a Faun, aki rögtön meglátja Oféliában az alvilági hercegnőt, és a klasszikus mesei elemekhez hűen három próba elé állítja őt, amelyek sikeres teljesítésével bebizonyíthatja, még mindig méltó lenne a hercegnői címre. Ofélia éjjelenként a Faunnal találkozik, a valós világban pedig zajlanak a kegyetlen történelmi események. Ofélia könnyedén kiállja az első próbát, a másodikban, a gyermekevő Sápadt Ember házában hibázik, ami majdnem az életébe kerül. Közben Carmen nagyon beteg lesz, félő, hogy ő és Ofélia születendő kisöccse is meghalnak. Végül a baba megmenekül, de nem elég, hogy Ofélia édesapját elvesztette már és mostohaapja egy kegyetlen zsarnok, most édesanyjától is el kell búcsúznia.

A történetszálak egyre bonyolódnak, a néző az egyik jelenetben egy történelmi dokumentumfilmben, a következőben pedig egy sötét tündérmesében érzi magát, még sincs olyan érzésünk, hogy egy kusza összevisszaságot tolt az orrunk alá a rendező, sokkal inkább egy jól összepárosított, tudatosan megszerkesztett, több szálon futó történetet kapunk. A fantasy és a mesés elemek ne tévesszenek meg bennünket – nem gyerekeknek való film született.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!