Nem elfordulni a harmadik világ problémáitól

Mi a tabu? Olyan témák tartoznak ide, amikről valamilyen oknál fogva nem merünk beszélni. Nem illik, felkavaró, sértő, etikátlan, magánügy... Ezeket a jelzőket aggatjuk a tabutémákra, holott a legtöbb esetben egyik címke sem állja meg a helyét. Tabu valami attól lesz az esetek túlnyomó többségében, hogy nem rendelkezünk kellő ismerettel, bátorsággal, esetleg érzelmi intelligenciával vagy műveltséggel ahhoz, hogy beszéljünk róla. Pedig ezernyi téma van, amiről kéne. Egy ilyet dolgozott fel a tavalyi gálán Oscar-díjat kapott kisfilm, a nehezen lefordítható című Period. End of sentence dokumentumfilm.

Az alkotást akár magyar felirattal is megnézhetjük online, a szinkron hindi nyelven van, ugyanis Indiában játszódik, egy kicsiny, nagyon fejletlen és szegény faluban. Szigorúan véve az indiai–amerikai koprodukció a menstruációs szegénységet mutatja be, de sokkal többet mutat annál. Nyilvánvalóan megrázó az, hogy a nők mennyire edukálatlanok a témában, sőt, el is hangzik az a mondat egy idősebb asszony szájából, hogy „csak isten tudja, mi történik a testünkben”. Az egy (szomorú) tény, hogy sem tudások, sem megfelelő higiéniai eszközeik sincsenek ezeknek a lányoknak, nőknek, de látunk mellette egy olyan patriarchális berendezkedést, ami a fejlett országokban, és igen, akár nálunk is, teljességgel elképzelhetetlen. A lányok azokon a kellemetlen napokon otthon kell, hogy maradjanak, kétes tisztaságú rongydarabokat használnak, s tulajdonképpen esélyük se lenne arra, hogy részt vegyenek az órákon ilyenkor is, mert a legtöbb oktatási intézményben nincs külön női mosdó. Megbélyegzés és szégyen a sorsa azoknak a nőknek, akikről forgattak, ugyanakkor a fejlett országokban is tabu a téma – de ennyire talán sehol másutt nem számít annak. A felvetett problémára kapunk egy kompromisszumos választ, ami némiképp oldja a feszültséget: a falu asszonyai kapnak egy gépet, aminek segítségével maguk tudnak kisüzemileg gyártani egészségügyi segédeszközöket és el is juttatják azokat nőtársaiknak.

Dokumentumfilm nem szerepelt még ezeken a hasábokon, de ez egy olyan téma és egy olyan alkotás, ami követelte magának a helyét. Beszédes vizualitás, tabudöngetés, őszinteség és önzetlenség hatja át a filmet, a kockák között pedig ott villog az óriási felkiáltójel: valóban egy fejlett világban élünk?