Nélküle a református vallás másképpen alakult volna ki

A reformáció atyja

A francia származású svájci reformátor, Kálvin János 1509. július 10-én született a franciaországi Noyonban. Sok tudós szerint az egyháztörténelem egyik legnagyobb elméje és szervezője, a reformáció egyik meghatározó vezér­alakja volt. Nélküle a református vallás merőben másképpen alakult volna ki, és nem véletlenül nevezik mai is a reformátusokat kálvinistáknak.

Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Huszonhat éves korában írta fő művét, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott. Az Institutio Christianae Religionis (A keresztény vallás rendszere), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. A történelmi szemponton túlmenően Kálvin azzal is hatott a nyugati kultúrákra, hogy megváltoztatta a munkaszemléletet, ezzel ideológiai alapot biztosítva a kapitalizmus fejlődéséhez.

Érdekes, hogy apai ágon felmenői tengerészek voltak. Apja viszont már ügyvéd és jegyző volt Noyonban, és egy gazdag polgár leányát vette el feleségül, ebből a házasságból született Kálvin János. Mindössze hároméves volt, amikor édesanyja meghalt, ezután gyermekévei siváran teltek.

Egyes kutatások azt támasztják alá, hogy Kálvin teológiát tanult Párizsban, de erre vonatkozó közvetlen dokumentumok nem maradtak fenn. 1528-ban apja hazahívja Párizsból és Orléans-ba küldte közjogot tanulni. Ott Melchior Wolmar volt rá nagy hatással, ő volt az, aki megismertette Kálvint a lutheri eszmékkel. Kálvin 1531 elején fejezte be jogi tanulmányait, majd 1531 júniusában visszatért Párizsba, ahol a Sorbonne-on szerzett jogi doktorátust. Megtanult görögül is, hogy eredetiben tanulmányozhassa az Újszövetséget.

Amikor a konzervatív katolikusok elűzték Párizsból, mert nyíltan a lutheri tanokat hirdette, a protestáns Bá­zelbe költözött. Itt kezdte meg írni fő művének, a Keresztény vallás rendszerének első változatát, amely 1536-ban jelent meg, és a további kiadások során egyre csak bővült. A református vallás alapköveinek számító tanokat először magyarra Szenczi Molnár Albert fordította le 1624-ben. A protestáns vallás gyors terjedésének és népszerűségének egyik fő tényezője az volt, hogy a Szentírást lefordították az európai országok nyelvére, így az is, aki nem értett latinul, olvashatta saját anyanyelvén a Bibliát.

A genfi évek

1536-ban a genfi reformátor, Guillaume Farel felkérte Kálvint, hogy segítsen neki a hit terjesztésében. Kálvin elfogadta a felkérést, de szigorú hittételeket és szabályokat vezetett be a svájci városba, ami nem kis ellenérzést váltott ki az ottani polgárokból, ezért két év után Strasbourg­ba ment, ahol a hugenották (menekült francia protestánsok) lelkésze lett. 1540-ben itt nősült meg, felesége egy kétgyermekes özvegy, a holland származású, anabaptista vallású Idelette de Bure Stordeur lett. Négy gyermekük született, de mindegyikük még csecsemőkorban elhunyt. Felesége kilenc évvel házasságkötésük után halt meg. Kálvin ezután nem nősült meg soha, puritán életet élt.

Érdekes, hogy a genfiek 1541-ben visszahívták Kálvint, aki kijelentette, csak akkor tér vissza, ha elfogadják reformjait. Létrehozott egy, a világi tanácstól független egyháztanácsot, az úgynevezett konzisztóriumot, amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt össze. Tevékenységük alapját a bibliai igék képezték, pontosan definiálták a különböző munkamódszereket, mint például a presbiteri hatalomgyakorlás, vagy a gyülekezeti tagok egyenlősége, de pontosan megszabták a gyermek keresztelések, valamint az úrvacsoraosztásnak a menetét is. A később megalakuló református közösségek ezeket a tanokat, mind beépítették saját szabályzatukba. Kálvin egyszerre volt egyházi vezető és prédikátor, valamint iskolai felügyelő is. Rengeteget írt és dolgozott, kiterjedt levelezést folytatott, írásai meghatározó szerepet játszottak a francia nyelv kialakulásában is. Genfi lelkipásztorsága alatt Kálvin hatalmas mennyiségű munkát végzett, minden második héten mindennap prédikált, minden héten három nap teológiai előadást tartott, péntekenként pedig a Szentírást magyarázó felolvasásokat tartott, egyes vasárnapokon viszont a presbiteri gyűléseken elnökölt.

A világi vezetők és a lelkészek képzésére létrehozta a Genfi Akadémiát, Genfet irodalmi központtá tette, árva- és szegényházat alapított, valamint kórházat hozott létre, ami növelte tekintélyét. Egyesek ellenszenvét viszont az váltotta ki, hogy tiltotta a kártyázást, a kocsmázást, de betiltotta a táncot is a városban. Szigorúsága a genfiek egy részéből ellenkezést váltott ki, elnyomásként fogták fel az egyházi fegyelmet, valamint az egyház beleszólását az erkölcsi ügyekbe. Kálvint nem érdekelték az ellenvélemények, szigorú erkölcsi normákat állított fel. Mivel nem volt genfi születésű, ezért nem kerülhetett a város világi vezetésébe, nem szavazhatott és nem vállalhatott köztisztséget. Ellenlábasai 1553-ra annyira megerősödnek a városban, hogy már ők kezdtek az egyházi ügyekbe beleszólni, mire Kálvin felajánlotta lemondását, amit nem fogadtak el. Az egyházfegyelem megszilárdításáért vívott harcainak egyik állomása volt 1553-ban a katolikusok és kálvinisták által egyaránt eretneknek tartott Szervét Mihály pere és kivégzése. Szervét Mihály 16. századi polihisztor volt. A tudomány számtalan területén munkálkodott, csillagászat, meteorológia, jogtudomány, bibliai tanulmányok, matematika és orvostudomány. Nevét azonban leggyakrabban az orvoslás és a teológia történetével kapcsolatban említik. Teológusként antitrinitarista (keresztény kötődésű, de a szentháromságot elutasító vallási irányzat) nézeteket vallott, ez vezetett végül elítéltetéséhez, valamint kivégzéséhez. Sokan ezt is Kálvin „számlájára” írják.

Nézetei és tanításai

1555-ben szilárdította meg hatalmát, ellenlábasai elmenekültek Genfből, és ezt követően Kálvin kikezdhetetlen tekintélynek örvendett a városban. Nézetei és munkássága Európa-szerte hatottak. Anglia, Hollandia, Svájc, Skócia, Cseh- és Morvaország, Észak-Amerika református egyházai – valamint a Magyarországi Református Egyház is – a kálvini elvek alapján jöttek létre. Teológiai reformjának legfontosabb alapja az volt, hogy Jézus Krisztust állította a középpontba, egyedüli irányelvnek a Szentírást tartotta, és sok mindent átvett Luther Márton tanításaiból. Kálvin alapvető gondolata az volt, hogy Isten bárki által megismerhető, aki racionálisan szemléli az emberiséget, a természet rendjét és a történelem menetét. Szerinte, akik tisztelik Istent és Krisztust, felveszik a keresztség szentségét, az úrvacsora (kenyér és a bor) vételével bizonyítják az igaz hitben és a szeretetben való egységet, valamint a Szentírás szavának engedelmeskednek. Megszólalásaiban kitűnt klasszikus műveltsége, ha nagy sokaság előtt beszélt, az érveivel szólt és nem használta a demagógiát.

Politikájában a konzervatív irányzatot követte, a hatalom iránti engedelmességre szólította fel híveit, az államtól viszont rendet és a társadalom jólétével való törődést várt el. Kálvin felfogása szerint az állam és az egyház összefonódása ellentétes a Bibliával. Az evilági élet szempontjából az állami hatalomra szükség van, de az állam és az egyház más-más területeken működnek. A végeredmény azonban azonos: a bűnök elleni küzdelem és a rend fenntartása. Ebből következően az államnak saját érdekében támogatnia kell az egyházat.

Puritán életmódja, a sok böjtölés és munka kikezdte egészségét, állítólag tuberkulózisban is szenvedett. Testalkata gyenge és beteges volt. Utolsó prédikációját 1564 februárjában tartotta, áprilisban elkészítette végrendeletét, majd májusban elhunyt. Végrendelete értelmében jeltelen sírban temették el, feltételezett nyughelyén egy emléktábla áll.

Felhasznált irodalom:

Bolyki János (szerk.), Válogatás Kálvin János műveiből, Kálvin Kiadó, Budapest

Dékány Endre: A pedagógus Kálvin, Budapest, Református Zsinati Iroda, 1987

https://cultura.hu/aktualis/a-vallasreformer-kalvin-janos/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kálvin_János

Béza Theodor: Kálvin János élete, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1998

Dr. Huszár Pál: Kálvin János élete, teológusi, reformátori és egyházszervezői munkássága (1509–1564), Kálvin János Kiadó, Budapest, 2009

Czine Mihály: A kálvinizmus vonzásában, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1999