Mozgalma nem a régi egyház megújítását eredményezte

A tehetős bányász, majd később városi tanácsos Hans Luder gyermekeként 1483-ban született, a Harz hegységben fekvő Eisleben városkában. A városka az akkori Német-római Császárság területén volt, és a Mansfeld grófság legnagyobb városának számított a maga 4 ezer lakosával. Paraszti sorból származó apja nem sajnálta a pénzt a taníttatására.

Apja nem örült az elképzelésének

A tehetséges fiatalember alsóbb iskolái elvégzése után az Erfurti Egyetemre járt, ahol 1505-ben a filozófia magisztere lett. A jogászi pálya helyett azonban belépett a város Ágoston-rendi kolostorába. Apja nem örült az elképzelésnek, hogy a szerzetesi életet választja, de a fiatal Luther hajthatatlan volt. Kolostori éveit a munkában elért sikerek, de egyben a belső bizonytalanság kísérte végig. 1507-ben szentelték pappá, majd 1510–1511-ben rendje megbízásából Rómába utazott. Az itt tapasztaltak később jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház intézményével szembefordult.

1512-ben szerezte meg a teológiai doktorátust, és elöljárói utasítására egyetemi előadásokat tartott Wittenbergben. Óriási munkabírása volt. 1516-ban az egyetemi órái mellett kolostori és plébániai prédikátor, közben tanulmányi felügyelő, a kolostor halastavainak ellenőre is és jogi ügyvivő. Gondolkodásának és tanításának kiindulópontja lett Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében található mondata: Az igaz ember a hitből él.

A tételek kiszegezése a reformáció kezdete

Luther az egyház ­addigi tanaival való szakításának egyik oka a búcsúcédulák árusítása volt. Az egyház ugyanis a 12. századtól pénzért árulta a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, és idővel ez lett a pápaság fő jövedelemforrása. 1517-ben X. Leó pápa búcsút hirdetett a római Szent Péter-templom újjáépítésére, és az így befolyt összegekből a pápa, valamint Albrecht mainzi érsek is részesedett. Közvetlenül ez az esemény háborította fel Luthert. A többi között ez is eredményezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én közzétett kilencvenöt tételét, miszerint a bűnbocsánat csakis Istentől származhat. A kilencvenöt tételnek három nyomtatott példánya maradt fenn eredeti latin nyelven. Ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal. A kilencvenöt tételt latinról hamarosan németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt, s két hét alatt ismertté vált Németországban, majd rövidesen egész Európában. A tételek kiszegezésének napját tekintik a reformáció kezdetének, és ünneplik minden év október 31-én.

Több önálló hajtást is eredményezett

Számos röpiratban fogalmazta meg tanításának lényegi elemeit. Ez pedig a következő volt, egy Szentírás-központú, az isteni kegyelem erejét hangsúlyozó és a hitre épülő vallásosság doktrínájának a kialakítása.

1521-ben a wartburgi menedékben hozzáfogott a Biblia németre fordításához, amely 1534-ben látott napvilágot. Ez fordulópontot jelentett nemcsak az európai egyházi életben, hanem az ókontinens valamennyi társadalmában is, hiszen lehetőség adódott a Szentírás nemzeti nyelvekre való lefordítására, ami elősegítette a nemzeti öntudat kialakítását.

Luthernek azonban időközben szembesülnie kellett mindazzal, amit fellépése okozott. 1522-ben visszatért Wittenbergbe, hogy a diákság zavargásait lecsillapítsa; 1525-ben röpiratban ítélte el az uraik ellen fellázadt parasztokat, és ekkor már világossá vált, hogy mozgalma nem a régi egyház megújítását eredményezi. Az általa hirdetett keresztény tanítás megvalósulása csak egy új intézményrendszeren belül képzelhető el. A reformáció több önálló hajtást is okozott, például a svájci reformátorokkal – élükön Kálvin Jánossal – az ellentétek 1529-re már visszafordíthatatlanná váltak.

Érdekes, hogy Luther a szükséges reformokat sokáig az egységes katolikus egyház keretében szerette volna elérni. Nyelvi és írói adottsága és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltott ki, ami véget vetett a katolicizmus középkori európai egyeduralmának. 1525. jú­nius 13-án feleségül veszi ­Bora Katalint, a házasságból három fiú és három lány született. Ez a tett megfelelt Luther azon tanításának, amely szerint a házasság nem szentség, sőt elutasította a cölibátust, és követelte a kolostorok feloszlatását.

Egyre élesebb szavakkal támadta a pápaságot

Folyamatosan betegségekkel küszködött, és anyagilag sem állt jól. 1542-ben saját kezűleg írta meg németül hat­oldalas végrendeletét, amelyet munkatársai hitelesítettek. Ez ma a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában van. Luther utolsó éveit többféle betegség nehezítette. Ezenkívül igen megviselte Magdalena nevű leányának a halála 1542-ben. Vallási türelme is egyre fogyott. Élete vége felé egyre élesebb szavakkal támadta a pápaságot, amely nem hajlandó észrevenni saját hibáit. Teljesen lemondott a javítás lehetőségébe vetett hitéről, amikor 1545-ben, egy évvel a halála előtt megírta „Az Ördög alapította római pápaság ellen” című munkáját. Ebben a pápát már Antikrisztusnak bélyegzi. A Wittenbergi Egyetemen való tanítást szinte élete végéig folytatta, utolsó elő­adását az alábbi szavakkal fejezte be: „Gyenge vagyok, nem bírom tovább!”

1546. február 18-án halt meg Eislebenben, a városi írnok Szent András-templom terén álló házában. Február 19-én a Szent András-templomban ónkoporsóban ravatalozták fel, földi maradványait gyászhintón szállították Hallén keresztül Wittenbergbe, ahová február 22-én érkezett meg, és a vártemplomban, közvetlenül a szószékkel szemben temették el.

„Koldusok vagyunk. Ez az igazság.” Ezek voltak Luther Márton utolsó sorai.

Hogy került Magyarországra?

A végrendeletet Luther leszármazottai őrizték, majd az 1700-as évek elején a neves északnémet evangélikus polgárcsalád, a Carpzow família tulajdonába került. 1804-ben, a család utolsó férfi tagjának elhunytával a hagyatékot aukcióra bocsátották, amelyen báró Jankovich Miklós, a kor jeles műgyűjtője vásárolta meg negyven aranyért. A katolikus magyar arisztokrata gesztusként 1815-ös végrendeletében Luther testamentumát a magyar evangélikus egyházra hagyományozta. A dokumentum először a Magyar Nemzeti Múzeumba került, és csak évekkel később kapta meg az evangélikus egyház. A dokumentum további különlegessége, hogy abban Luther igen modern módon nem gyerekeire, hanem özvegyére hagyta értékeit. Úgy gondolta, felesége megélhetését ezzel biztosítja, s ő majd jól gondoskodik a gyermekeikről is.

Felhasznált irodalom: http://www.historia.hu. http://epa.oszk.hu. https://wikipedia.org. Virág, Jenő dr. Dr. Luther Márton önmagáról, Ordass Lajos Baráti Kör (1991). Horváth Pál Keresztény teológusok és bölcselők lexikona. Luther Márton négy hitvallása, Luther Kiadó, 1996.