FILMAJÁNLÓ

2018.11.18. 12:00

Menekülés a semmibe

Nem sok jóságosabb tekintetű férfiszínész van Viggo Mortensennél, valószínűleg kedvességet sugárzó, hihetetlenül kék szemei tették Aragornként is a közönség kedvencévé.

Tóth Alexandra

Ezek a szemek viszont a teljes reménytelenséget is híven tükrözik, így a néző abszolút hiteles képet kaphat arról a helyzetről, ami egy Amerikát teljes egészében érintő katasztrófa után kialakulhat. A csapást nagyon kevesen élték túl, és gyakorlatilag az egész kontines a földdel vált egyenlővé. A hajdan impozáns épületek, csodálatos lakóövezetek, bevásárlóközpontok és gyárak csupán omladozó falakként maradtak meg, vagy még úgy sem.

A kocsiban van minden vagyonuk
Fotó: IMDB.com

A nap szinte alig látszik, por, füst és hamu borít be mindent. Az energiaellátás megszűnt, nincs víz sem élelem. Ebben a világban az erőszak az úr, a túlélők egymásra vadásznak, más mód nincs az éhinség leküzdésére. Az atmoszféra gyönyörűen megjeleníti a szívszaggatóan apokaliptikus világot, viszont a környezet kidolgozottsága erős ellentétben áll a cselekmény és a szereplők kidolgozatlanságával. Utóbbit annyira elhanyagolták, hogy a két főhősnek még neve sincs, csak funkciója. Apa és fia. Ez nem céltalan elhanyagolás, hanem annak a metaforája, hogy nincs semmilyen célja és értelme a létezésnek, így arra sem szükséges figyelmet fordítani, hogy nevet adjunk a túlélőknek. Mert minek.

Karakterfejlődést sem igazán kísérhetünk végig, a Mortensen által megformált apa végig áldozatkész, felelős és kedves, a fiú szófogadó és aranyos. Mégsem szenved semmiben hiányt a néző, és ami nagyon furcsa, hogy nem unatkozik, pedig Az út egy 112 perces amerikai filmdráma, így sem könnyed szórakozásnak, sem a mindennapi bajainkról elterelő filmecskének nem nevezhetjük.

A szürke semmibe az Apa színes visszatekintései visznek egy kis fényt, a fiú viszont tele van félelmekkel, amiket nem igazán képes szavakba foglalni. Kettejük között így csak a túlélésbe vetett hit és a szeretet a kapocs, valódi bizalomról nem nagyon beszélhetünk. A világvégén nagyon nincs miben bízni.

Mindezek ellenére mégis képes egy félmosolyos happy enddel zárulni a film, ami ugyan nem garantálja, hogy szárazon marad a néző szeme, de mégis egyfajta megelégedéssel tölti el a nézőt, és azzal a meggyőződéssel, hogy ez a Viggo Mortensen egy piszok jó színész.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!