Leszáll a sötétség

A filmipar nem győzi überelni magát, a thriller kategóriában olyan csavaros sztorik kerülnek ki a rendezők kezéből, hogy néző legyen a talpán, ha eligazodik a sok szálon futó történeten, konfliktus, veszély, ellenség, jó fiú, rossz fiú, megfejelve sok-sok helyszínnel, megannyi szereplővel. Ökölbe szorul az ember agya a koncentrálástól, hogy lépést tartsunk a történettel, ami nem mindig sikerül, olykor csak nézünk, mint a moziban, hogy akkor most mi van, ki kivel van?! A leszáll a sötétség nem ilyen film. A statisztákon kívül csak három szereplője van, s jószerivel egyetlen helyszín, s nem kell attól tartanunk, hogy autós üldözésben lesz részünk. Ezekben a „szűk” thrillerekben az angol iskola verhetetlen. Már az első képkockáknál érezzük, hogy húszéves az alkotás, de csöppet sem vontatott, érezni a feszültséget, ami sejtelmesen ott vibrál a kiváló zenével (Guy Farley) aláfestett filmben. A történet: Mark Driscollt, a pénzembert megfenyegetik: ha nem törleszti egy adósságát, végeznek vele. Ezért vacsorára hívja milliárdos barátját, hogy kölcsönt kérjen. Felesége, Sally épp készülődik, amikor egy furcsa, zaklatott férfi, John jelenik meg, azzal, hogy Markkal kell beszélnie. Az egyre türelmetlenebb házaspárt a férfi sakkban tartja a történetével. Kiderül, felesége halálos balesete ügyében nyomoz, s a vendégséget semmibe véve, fegyverrel kényszeríti a házaspárt, hogy végighallgassák...

A Johnt játszó színész, Ray Winstone, hihetetlen érzékenyen oldja meg a bosszútól és megalázottságtól fűtött özvegy karakterét, de játéka mégis visszafogott, elegáns, szinte kifinomult. A színész sorozatokban és krimikben dolgozott, a drámai szerepek később találták meg. Ezúttal nagyot alakított. Mark szerepében Tim Dutton kiváló választás a szívtipró megjelenésével. Az iszákos Sally figuráját Sherilyn Fenn hozza, kár, hogy a szinkronját Vándor Éva már-már bántóan túlartikulálja. Kétségkívül nehéz a helyzete, hiszen a hosszú angol szöveg alá kell a rövid magyart mondania.

Fordulatos a hármas csörte, amiben rendre más-más szövetségek születnek, kiváló drámai érzékkel adagolt a feszültség, és a végén poén is van, elárulhatom. Nem poros ez a film, de nem ám.