Tökkelütöttek szállója

2019.02.19. 08:30

Klasszikus angol szitkom egy csapat zsenivel

Tóth Alexandra

Érdekes dolog a vígjáték műfaja. Mindannyian mást tartunk viccesnek, a humornak pedig ezer arca van. Egyeseknek már az is elég, hogy valaki elcsúszik egy banánhéjon, amíg mások kifejezetten ízléstelennek tartják az ilyesmin való szórakozást. Vannak, akik a fanyar humort szeretik, mások a szóvicceket, néhányunknak még a fekete humor is belefér, és akadnak, akik az abszurd, totál blődségeken alapuló helyzeteken tudnak igazán jól mulatni. Nekik kötelező darab a Fawlty Towers, azaz a Vacak Szálló.

A sorozat nem mai csirke már, és ahogy annak idején Monthy Pithon Repülő cirkuszát is felirattal, valamint Galla Miklós komikummagyarázó felvezetésével játszotta a televízió, úgy a Vacak szálló sem (mindig) futott szinkronosan, de aki inkább belekezd a feliratos részekbe, mintsem felkutatja a szinkronizált epizódokat, nem fogja megbánni, még ha nem is ért angolul. A szintén a Monthy Pithon produkció „köpönyege alól kibújt”, csupán néhány részt és évadot megélt sorozat az utánozhatatlan John Cleese agyszüleménye, amely számos visszatérő poénnal operál, de minden részbe kitalálnak valami sültbolondságot. Az abszurd itt kissé alapjáraton mozog, és csupán a helyzetkomikukomok túlfuttatásából adódik, ettől eltekintve hagyományos szitkom (szituációs komédia – a szerk.), de az igényes fajtából, amit nem lehet nem szeretni. Az alap felállás szerint a Vacak Szállót Basil Fawlty (John Cleese) és felesége, Sybill (Pru­nella Scales) vezetik, karöltve Pollyval (Connie Booth) és a spanyol Manuellel (Andrew Sacks). Basil egy igazi fukar, szeleburdi, pénzsóvár alak, férjként pedig papucs, és folyamatosan behódol a felette uralkodó „kis Viperafészkének”, Sybillnek. Polly még úgy ahogy normális, Manuel viszont állandó félreértéseknek és így nevetésre ad okot, hiszen alig beszéli az angolt.

A közel negyvenéves sorozat örökzöld poénjai, a fergeteges állandó és kiválóan megválogatott epizódszereplők még arról a már feledésbe merülő igényességről árulkodnak, ami ma már sokszor ripacskodássá aljasul a műfajon belül. Érdemes azonban előásni az internet sötét szegletei közül John Cleese klasszikusát, garantáltan nem bánja meg senki. Aki pedig szeretné gyakorolni az angolt, kiváltképp a brit akcentussal tarkítottat, nem is köthetné jobban össze a kellemest a hasznossal.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!