Jaltától egyenes út vezetett fél Európa szovjet megszállásáig

„A szovjet seregek uralták Kelet-Európa döntő részét, így a nyugati szövetségeseknek Sztálin jóakaratán kívül semmijük sem volt.” (A. J. P. Taylor brit történész)

Farkas Lajos

February 4-11, 1945, Yalta, USSR --- Soviet leader Stalin, American President Roosevelt and British Prime Minister Churchill seated together during the Yalta Conference, 1945. Behind them stand their respective foreign ministers; Molotov, Stettinius and Eden. Decisions made at this conference influenced the rebuilding of Europe after WWII. --- Image by © Hulton-Deutsch Collection/CORBIS

A jaltai konferencia, vagy kódnevén Argonauta konferencia, 1945. február 4. és 11. között zajlott le, a későbbi győztes szövetséges államok vezetői között. Az első teheráni találkozó után ismét asztalhoz ült a három nagyhatalom – az Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió és az Egyesült Királyság – államfője. Az ülést Sztálin kérésére Roosevelt amerikai elnök nyitotta meg. Az Egyesült Államok elnöke leszögezte, hogy a három szövetséges hatalom vezetői jól megértik egymást és kölcsönös megértésük csak fokozódik, ezért a megbeszéléseket nyíltan kell folytatni. A szovjetek igyekeztek kihasználni az amerikai elnök jóhiszeműségét, ami végül be is jött nekik. Roosevelt ugyanis többszörösen is rá volt utalva Sztálin jóindulatára. Az amerikai elnök azzal a céllal érkezett Jaltába, hogy rábeszélje a szovjet diktátort az ENSZ ötletének támogatására, illetve, hogy segítséget szerezzen a Japán elleni küzdelemhez. Roosevelt, aki túlságosan jóhiszeműen kezelte Sztálint, lényegében mindent alárendelt ezeknek a törekvéseknek, így Churchill brit miniszterelnök roppant nehéz helyzetbe került, hiszen az ő célja alapvetően a bolsevizmus és a Szovjetunió térnyerésének megakadályozása volt, e küzdelmében azonban magára maradt.

Európa újjászervezése

Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin megbeszélésének a célja a háború utáni Európa újjászervezésének megvitatása volt. Az értekezletet a Szovjetunióbeli Krím-félszigeten, a Jalta közelében lévő livágyijai palotában tartották. Mindhárom vezető arra törekedett, hogy napirendre tűzzék a háború utáni Németország kormányzásának kérdését. Az ellentétek már ekkor kezdtek kirajzolódni, mert Churchill Sztálint egy aljas rendszer élén álló ördögi tirannusnak tartotta, ám az amerikai elnök megbízott a szovjet vezetőben. A történelem a brit miniszterelnököt igazolta, a háború után Kelet-Európában az egyik diktatúra váltotta a másikat.

Sztálin mindent visz

A konferencia idejére a Vörös Hadsereg Zsukov marsall vezetésével már 65 km-re megközelítette a német fővárost, Berlint. A tárgyalássorozat idején a szovjet katonaság Kelet-Európa nagy részét már elfoglalta, és megszállva tartott háromszor nagyobb területet, mint a nyugati szövetségesek. Sztálin pozíciója olyan erős volt, hogy úgy érezte, ő diktálhatja a feltételeket. James F. Byrnes, későbbi külügyminiszter, aki az amerikai küldöttség tagja volt, így jellemezte a helyzetet: „nem az volt a kérdés, hogy mit akar a nyugat megengedni az oroszoknak, hanem az, hogy mit engednek meg nekünk az oroszok”. A szovjet napirendi javaslat első pontja Lengyelország volt. Sztálin kijelentette, hogy a szovjet kormány számára Lengyelország létkérdés, mivel Lengyelország a történelem folyamán többször kapu volt, amelyen keresztül az ellenség Oroszországot megtámadta. Churchill a kelet-európai országokban, így Lengyelországban is szabad választásokat sürgetett, de a szovjetek ragaszkodtak e területek szovjet fennhatóságához. Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy Szovjetunió megtartja az 1939-ben annektált kelet-lengyelországi területeket és Lengyelországot kárpótolni fogják azzal, hogy nyugati határait kitolják Németország rovására. Valójában Lengyelországot egy kicsit nyugatabbra „tolták”.

A „három nagy” a jaltai konferencián Forrás: Wikimedia Commons

Érdekes, hogy az 1939-es lengyelországi megállapodást a fasiszta Németországgal kötötte a szovjet vezetés, a nyugati szövetségesek mégsem ragaszkodtak Lengyelország második világháború előtti területének visszaállításához. Churchill, aki egyébként szívesen tetszelgett a közép-európai népek védelmezőjének szerepében, Jaltában kijelentette, hogy őt nem aggasztaná egy nagyszámú német kitelepítése sem. Ez a népcsoportokkal való diplomáciai játszadozás megelőlegezte az erőszakos népességcseréket, pl. a magyarországi és jugoszláviai svábok elűzését, a szudéta németek deportálását, a Beneš-dekrétumot és a felvidéki magyarok áttelepítését, a lengyel–német problémát, az erdélyi román térhódítást. Ez mind Jalta igazi bűne!

Churchill pontosan megjósolta, hogy Sztálin a Vörös Hadsereg által megszállt országokat kíméletlenül bolsevizálni fogja Forrás: AFP

Churchill abban egyetértett Sztálinnal, hogy ha minél több német hal meg a háború végéig, annál könnyebb lesz a rendezés. Magyarországról itt szinte semmi konkrétum nem hangzott el, a térségből csak Jugoszlávia, Görögország és Lengyelország kapott külön figyelmet, főleg a lengyel kérdés foglalkoztatta a résztvevőket.

Roosevelt kérte, hogy a Szovjetunió lépjen be a Japán elleni csendes-óceáni háborúba a szövetségesek oldalán. A japán elleni szovjet hadüzenet egyik feltételéül azt szabták, hogy Amerika ismerje el Mongólia függetlenségét Kínától, és a szovjet érdekeket a mandzsúriai vasutaknál és Port Arturnál.

Ezeket a követeléseket elfogadták Kína részvétele és beleegyezése nélkül. Roosevelt cserébe azt kérte a szovjet diktátortól, hogy támogassa az ENSZ megalakítását, amit a szovjet fél elfogadott, azzal a titkos záradékkal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja lesz, így vétójoggal élhet, vagyis megakadályozhatja a nem kívánt határozatok meghozatalát. Később sok amerikai úgy ítélte, hogy a jaltai konferencia kiárusította a nyugati érdekeket, felbátorítva ezzel a szovjet terjeszkedést.

Németország felosztása

Mindhárom vezető megerősítette korábbi elképzeléseit, a vesztes Németország háború utáni zónákra osztásáról. Három zónáról állapodtak meg, szovjet, brit és amerikai zónáról. Később Franciaország is kapott egy zónát, amelyet a brit és amerikai zónából alakítottak ki. Berlint is három szektorra bontották, bár az egész város a szovjet zóna területén feküdt, ami később komoly konfliktusokhoz vezetett a volt szövetségesek között.

A három nagyhatalom vezetője megállapodott abban, hogy a németek által megszállt országokban a korábbi kormányokat helyezik vissza Franciaország kivételével, ahol szerintük németbarát vezetés volt, valamint Romániában és Bulgáriában, ahol a szovjet hatóságok már eltávolították a korábbi kormány tagjainak többségét, helyettük Moszkvához hű emberekből állítottak össze új kormányt. Sztálin hallani sem akart a nyugati emigrációban lévő lengyel kormány visszahelyezéséről, azonban erre is rábólintottak a nyugati vezetők.

A találkozó főbb pontjai
– Egyezmény a náci Németország feltétel nélküli kapitulációjáról.
– A háború után Németország és Berlin három megszállási zónára oszlik.
– Felszólítják Franciaországot egy negyedik megszállási zóna létesítésére.
– Németországot demilitarizálni kell.
– Háborús bűnösök bíróság elé való állítása.
– Németországnak az okozott károk fejében, természetbeni jóvátételt kell teljesítenie.
– Szövetséges Ellenőrző Tanács létrehozása.

A február 4–11. között zajló jaltai konferencia igazi győztesének Sztálin számított, hiszen az általa diktált feltételekért cserében csak ígérgetnie kellett, amit az akkor már nagybeteg Roosevelt, meglehetősen naivan, készpénznek vett. A jövő ugyanakkor Churchillt igazolta, hiszen Jaltától egyenes út vezetett a Kelet-Európa szovjet megszállásáig és kommunista terror bevezetéséig, a népek szuverenitásával kapcsolatos sztálini ígéretek pedig semmivé foszlottak. Ez a konferencia attól lett Közép-Európa számára tragédia, hogy Sztálinnak esze ágában sem volt betartani a Jaltában tett ígéreteit. Az említett térség ezért, a következő évtizedekben nagy árat fizetett.