Isten mentsen meg Jack Nicholson haragjától

Filmnézés közben az ember gyakran bólogat elégedetten, mikor páratlan színészi játékot lát a kép­ernyőn, és megbeszéli magával, hogy milyen ügyes ez a Liam Neeson, Leonardo DiCaprio vagy Samuel L. Jackson, de a legritkább esetben gondoljuk azt, hogy nem szívesen futnánk vele össze egy sötét sikátorban. Nos, Jack Nicholson esetében viszont nem­hogy egy sötét sikátorban, de még egy zsúfolt plázában sem találkoznánk vele fényes nappal. Talán ezért okoz álmatlan éjszakát már majdnem negyven éve a nézőknek a Ragyogás.

A Stephen King-regények sok filmnek adtak alapot, ám kétségtelen, hogy egyetlen regényadaptáció sem sikerült olyan jól, mint a Ragyogás. A rendező megcsonkította, átformálta, újragondolta és feltupírozta a nyersanyagot, és készített egy kiváló filmet. A filmadaptáció egy nagyszerű csali azon emberek számára, akik előszeretettel hangoztatják, mennyivel jobb volt a könyv, mint a film, amely belőle született, ám ez a hozzáállás alapvetően hibás, hiszen két egymástól távol álló műfajt érdemben összehasonlítani nem nagyon lehet. Az viszont biztos, hogy a Ragyogásnak jót tett a vászon.

A filmben végigkísérhetjük Jack Nicholson totális idegösszeomlását az egyszerűen „csak” a pattanásig feszülő idegei okozta feszültségtől egészen addig, amíg baltával igyekszik lemészárolni az egész családját. Ámokfutása egy nagyszerűen felépített karakter(vissza)fejlődésen keresztül éri el a csúcspontját, közben pedig részesei lehetünk annak az akut pszichózisnak, ami a hotel folyosóin végigzúgó vérfolyamot, az egykori vendégek élményeit a bárban, a fel-feltűnő ikerlányokat vagy épp azt a rémséges női alakot jelenti, aki az egyik szoba fürdőjéből mászik elő olyan mozgással, hogy megfagy a vér az ereinkben.

A negatív főhős feleségét alakító Shelley Duvall is zseni, és még a kis Danny Lloyd is gyerekszereplőket megszégyenítő teljesítményt nyújt, de Jack Nicholson megborulása, vicsorgása és eszelős tekintete túlmegy minden határon. Egy roppant elvont film a korától elvárható látványvilágot és filmes technikát meghaladó színvonalon és egy igazán méltó adaptáció, amelyet igazán érdemes megnézniük azoknak, akik szeretnék filmes ismeretanyagukat még egy olyan alapdarabbal bővíteni, amely minden szempontból megérdemli az elismerést.