Ercsieknek Ercsiről: ha nem figyelsz, akkor nem is tudsz semmit!

A művelődési ház nagyterme megtelt érdeklődőkkel, ami azt bizonyítja, él még a nyomtatott könyv iránti igény. A köteteket Szili Istvánné Viczkó Tímea, a Szapáry Péter honismereti szakkör vezetője mutatta be. A tavaly Nemzetiségekért Díjjal kitüntetett alkotó mindig is nagy szeretettel szól szülőfalujáról, az azóta városi rangra emelkedett Ercsiről. A Duna-parti kisvároshoz szoros szálakkal kötődő Tímea mesélt arról, hogy már gyerekkorától kezdve szenvedélyesen gyűjti az Ercsihez kapcsolódó dokumentumokat, fényképeket, történeteket. Több mint harminc évig énekelt a rác kórusban, gyökereihez ragaszkodik, a rác hagyományok megőrzése életcélja. Vallja, hogy a múlt feltárása, ébren tartása kötelességünk, hogy az ősök, akik sokat tettek azért, hogy a maiak – rácok és magyarok – gondtalanul élhessenek, ne csak kétsoros anyakönyvi bejegyzésben létezzenek. Tímea szerint minden fontos a szülőhelyünkön, legyen az kőkereszt, síremlék, szobor, egy fa a szigeten, egy-egy ház, mívesen megmunkált kapu. Fontosak a fotográfiák, amelyek a régi népviseletről, az építészeti stílusról, lakberendezési szokásokról tanúskodnak. Fontosak az emlékek is, hiszen ma még akad, aki elmesélje, hogyan ünnepelték például a rác családok a karácsonyt, mely szavakkal kívántak egymásnak boldog új esztendőt, de mindezt le is kell írni.

A most új kiadásban megjelent kétkötetes munka, A torony alatt Tímea Ercsi Híradóban közzétett írásait tartalmazza. A Rácok Ercsiben több évtizedes gyűjtő- és kutatómunka eredménye, a megjelenést Krasznay István szorgalmazta. Számos adatközlő elevenítette fel, hogyan éltek, milyen állatokat tartottak, miként gazdálkodtak szüleik, nagyszüleik. A történelmi események rögzítése mellett szerepelnek a kötetben közmondások, szállóigék, rác énekek, imádságok, receptek, s a leírtakat rendkívül gazdag képanyag illusztrálja. Tímea gondozta és rendezte sajtó alá nagybátyja, Bublik Ottó Hármaskönyv Ercsiről című munkáját, mely egy elmúlt világot tár elénk. A szerző szép emlékeit sorolja, majd bemutatja a Vízvári utcát, ahol maga is felnőtt. Szinte látjuk magunk előtt Hannig bácsi kerítését, a rejtélyes múltú Vigh Vendel embermagasságú paradicsomfáit vagy a nyolcéves Burlovics Toncsit, amint szőrén megülve a lovat száguld keresztül a falun, s az idős rác asszonyok hanyatt-homlok menekülnek előle…

„Ha nem figyelsz, nem tudsz semmit” – tartja a régi rác mondás. Szili Istvánné Tímea példaértékű figyelemmel, szeretettel, a kultúra és a hagyományok iránti elköteleződéssel őrzi és adja át a kollektív tudást és az évszázadok során összegyűlt tapasztalatokat. Értékmentő és értékőrző missziója egyedülálló.