Egyetemista lányok megfelelési kényszere

Gimnazista koromban egyik rajzórán vetítette le a tanárnő ezt a filmet, és azóta is számtalanszor láttam. Pedig nem hibátlan, mi több, esetenként kifejezetten sok benne a „mmeeh”-elem, de nagyon élvezhető és szerethető mozi. Főleg, ha az ember egy romantikus lelkületű nő, akit még akár a művészetek is vonzanak. Bár utóbbin lényegesen kisebb a hangsúly, mint bármi máson a filmben.

A Mona Lisa mosolya egy társadalmi korrajz arról, hogy mit vártak el a fiatal lányoktól az 1960-as években. Mindegy, ki, milyen társadalmi osztályból származott és mennyire volt tanult, a cél egy: a fiatal hölgyeknek minél előbb férjhez kellett menni, és jó feleség, háziasszony és anya szerepében tetszelegni élete végéig. Karrier? Felejtős.

Aztán jön Julia Roberts Katherine Ann Watson szerepében, és mindent felborít, akárcsak a Holt költők társaságában tette előtte Robin Williams, csak nem irodalomról, hanem képzőművészetről van szó. Katherine a konzervatív Wellesly lányneveldébe megy, ahol többé-kevésbé tökéletesre csiszolt, pedáns ifjú hölgyek kereszttüzébe került. Watson bűnei közt szerepel, hogy nem házas, nincs gyereke, egyelőre nem is tervezi az elköteleződést, ráadásul nem konzervatív. A hallgatói már előre fejből megtanulták az egész éves tananyagot, és gondolták, ezzel majd megfogják az újdonsült tanerőt. Watson azonban taktikát vált, és egy új nézőpontból oktat, ami sokkal kevésbé tárgyilagos és magolható.

Ezzel a merőben innovatív látásmóddal egyesekből rajongást, másokból ellenszenvet, megint másokból pedig dacos vívódást vált ki, mindenesetre többen elgondolkodnak azon, hogy vajon a házasság, ezzel együtt pedig a fényes jövő, karrier lehetőségének eldobása-e az egyetlen életfeladatuk. A film az alapkonfliktusa mellett bemutatja egy-egy hallgató lelkivilágát, kapcsolati szálait, jövőképét, de túlzottan nem mélyül el, csak Watson legnagyobb „ellenségében”, Betty Warrenben. Hogy kettejük viszonya hogyan alakul később, az maradjon – nem túl nagy – meglepetés.

A film úgy, ahogy van, nagyon szép, több, hatvanas évekbeli dilemmát felvet, na meg persze simogatja a lányok lelkét, miközben nem egetverő izgalmakon keresztül kezdenek rendeződni a szálak. Sokan támadják, mert nem tud túlmutatni a Holt költők társaságán, ugyanakkor valószínűleg nem is akart. Férfiaknak nem, de a legtöbb nőnek azért tetszeni fog.