A világot összekapcsoló kibogozatlan szálak

Gyönyörű precizitással van megszerkesztve a legapróbb részlet is. Ez az igazi pillangóeffektus. És Tóth Krisztina ezt nagyon jól érzi.

Az egyik legnagyobb jelentőségű kortárs író, költő, Tóth Krisztina 2011-ben megjelent novelláskötete ezzel operál. A Pixel nagyon jól írja le, miként áll össze egyetlen zavaros, szomorkás képpé a kötetet alkotó novellák aprócska elemei. A történetek ugyan önálló elemként is megállják a helyüket a világban. Tudnak hatni egyenként is, de igazán akkor teljesednek ki, ha módszeresen, lehetőleg egymás után elolvassuk az összeset.

Testrészek meséi követik egymást a kötetben. A novellák a „Szív történetét”, az „Ujj történetét”, a „Nyak történetét” mesélik el. Maguk a testrészek állnak a novellák középpontjában, mint éltető szimbólumok, de nem erőltetik rá magukat az olvasóra. Egyáltalán nincs az az érzet a sokadik novella után sem, hogy ide direkt bele kellett valahova szőni egy testrészt. Csupán a teljes természetességet érezzük. És a savanyú, szürke valóságot.

Aki ismeri Tóth Krisztina stílusát, az nem számít delejes örömódára. Az ő szemüvege kicsit mindig homályos. Sosem a sziporkázó limonádé-sorsok ihletik meg, ő az alsó-közép­osztály vergődéseit tartja izgalmasnak. Nem tudja és nem akarja zárójelbe tenni a szegénységet, a betegséget, a családon belüli erőszakot, a megalkuvást, a magányt és az elkeseredettséget sem. Ezeknek a helyzeteknek teremt karaktert és történetet, s kapcsolja össze a szerelemre vágyó nőt, a meleg szikh férfit, a boldogtalan tanárnőt, a kapcsolatfüggő csalfa férfit, a görög asszonyt és sok más szereplőt. És ami a legfájóbb és legszebb az egészben, hogy ezek az emberek mi is lehetnénk, sőt, konkrétan mi is vagyunk azok. A mi fájdalmunk is kapcsolódik a világ túlsó részén élőkéhez, megbámuljuk egymást a metrón, használjuk a másik mankóját, szeretjük a másik szeretőjét. Képet alkotunk, mint a pixelek, alakot öltünk, mint a testrészek és a szervek.

Nem egyszerű a Pixelt olvasni, de tanulságos és jóleső. Ráadásul letehetetlen. Egy olyan kötet, aminek csak a nyomda tett pontot a végére. De igazából végtelen.