Háromszáz éves lenne a kapitány

A szabadságharc híres tábornoka Görgey Artúr néven látta meg a napvilágot, 1848 során azonban úgy döntött, elhagyja nevének nemesi származására utaló y végződését, így azontúl Görgei formában írt alá. Az előkelő, ám szerényebb sorban élő családból származó fiatalember előbb a lőcsei és késmárki líceumokban tanult, majd édesapja nyomására a tullni utásziskolába került.

Az ifjú Görgei Artúr a szabadságharc számos tisztjéhez hasonlóan a császári seregben kezdte meg pályafutását, és 1842-re már huszárfőhadnagyi rangig jutott, ám a természettudományok iránti érdeklődése miatt három évvel később kilépett a szolgálatból. Görgei ezután a prágai egyetem hallgatójaként vegyészetet tanult, diplomáját pedig éppen az 1848. évi sorsfordító események előtt szerezte meg, mi­után a kókuszolaj zsírsavairól írt dolgozatát elküldte mentorának, Josef Redtenbacher professzornak. A férfi ígéretes tudományos karrier elé nézhetett, hiszen tanulóévei alatt felfedezte a laurilsavat, és jóllehet, a pesti egyetemen sikertelenül pályázott egy megüresedett katedrára, Redtenbacher Lembergben igyekezett neki tanársegédi állást szerezni.

Görgeinek kulcsszerepe volt a magyar honvédseregek legelső, Pákozdnál kivívott győzelmében, mivel csapatai­val megakadályozta Jellasics hadának egyesülését a Roth és Philippovich vezette erőkkel, később, október 7-én, Ozora mellett oroszlánrészt vállalt a meghátráló horvát jobbszárny bekerítésében. Ebben az időben a határozott tiszt más módon is felhívta magára a figyelmet, szeptemberben ugyanis ő fogatta el a Jellasics­nak kémkedő Zichy Ödönt, akit – egyetlen arisztokrataként 1848–49 során – hazaárulásért később fel is akasztatott. Görgei az ozorai siker mellett valószínűleg ezen erélyes fellépésének köszönhette, hogy a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány még ebben a hónapban tábornokká léptette elő, és főszerepet szánt neki a további hadműveletekben.

Görgei Artúr tehát már tábornoki rangban vett részt az október 30-i vesztes schwe­chati csatában, két nappal később pedig elnyerte a feldunai hadtest parancsnokságát, amelynek élén a határ védelmét, majd a Habsburg offenzíva megindulása után a császári erők feltartóztatását kapta feladatul. Miután Perczel felelőtlen módon csatát vállalt és vesztett Mórnál, Görgei nehéz helyzetbe került, hiszen egyedül kellett volna megvédenie Pest-Budát és az ország keleti területeit Windisch-Grätz sokszoros túlerejével szemben. Kossuth ezzel a paranccsal – nem első alkalommal – teljesíthetetlen feladatot adott tábornokának, a felháborodott hadvezér azonban önállósította magát, 1849. január 5-i váci nyilatkozatával pedig politikai szempontból is saját útra tért, ugyanis abban a ’48-as értékek és célok mellett tett hitet. Ennek megfelelően Kossuthtal később nemcsak hadi, hanem kormányzati kérdésekben is konfrontálódott, mivel elle­nezte a Függetlenségi Nyilatkozatot és a Habsburg-háztól való teljes elszakadást.

A tábornok 1849 júniusára érte el pályafutása csúcspontját, ám a beígért újoncok híján a Vág irányában indított támadása sikertelenül zárult, Haynau és Paszkevics herceg intervenciós erőinek együttes támadása pedig az ő sorsát is megpecsételte. Görgei június 28-i győri veresége után négy nappal, Komárom mellett súlyos fejsérülést szenvedett, miután azonban felépült, másodszor is végrehajtotta azt a bravúros manővert, amivel 1848–49 telén túljárt a császáriak eszén. Az „áldozat” ezúttal I. Miklós (ur. 1825–1855) négyszeres túl­erőt képviselő hadserege volt, amely tehetetlenül próbálta elcsípni Görgeit a Felvidék bércei között; a cár 1849 nyarán valósággal őrjöngve követelte tábornokaitól, hogy leckéztessék meg a pimasz katonát, aki július 13-a után Komáromból Tokajba, majd Aradra vonult, ahová két nappal a döntő temesvári vereség után, augusztus 11-én érkezett meg.

Ekkor már az utolsó remény is elveszett arra nézve, hogy sikerül kitartani a császári és cári seregek együttes nyomása ellen, ezért Kossuth lemondott minden tisztségéről, és a megérkező Görgeit ruházta fel a teljhatalommal, aki tábornokaival egyetértésben augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert.

Farkas Lajos szavaira érdemes hallgatni

Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója tömör véleményt formál a híres diplomatáról, politikusról, hadvezérről: – Görgei Artúr tábornokunk a magyar történelem egyik fontos alakja. Sokan leárulózzák, pedig csak megmentette a magyar csapatokat. Görgei Világosnál látta, hogy nincs esély, az osztrák–orosz seregek olyan túlerőben voltak, amellyel butaság lett volna szembeszállni.