A fal adja a másikat

A fal műfaja szerint háborús film, thriller kategóriákkal címkézett alkotás, leginkább a lélektani dráma műfajához közelít. Akik idegenkednek a kétszereplős mozitól, amiben jószerivel „semmi nem történik”, azok inkább el se kezdjék megnézni, ám ha kedvelik az ilyen filmeket, akkor nagy élményt jelent majd ez a másfél óra.

A cím alapján azt gondolnánk, hogy a fal egy jelentős katonai objektumot takar, ezzel szemben ez a fal, a film tulajdonképpeni címszereplője egy hevenyészve összetákolt, rogyadozó, szakadozott épületmaradvány, tele lyukakkal. Ez a helyszín, az idő pedig az iraki háború utáni időszak, amikor már elkezdődött az újjáépítés. Egy építkezésen amerikai befektetők dolgoztak, akik egy támadás miatt katonai erősítést kértek. Így vezényelték a helyszínre Isaacot és Matthewst. A két mesterlövész húsz órája dekkol a sivatagban, hogy felderítsék a terepet. Beásták magukat a bozótok közé, álcaruhában, étlen-szomjan, mozdulatlanul fekszenek.

Találgatják, lehet-e egy hadzsi annyira kitartó, hogy rajtuk is túltegyen? Itt lapul-e a csak legendákból ismert orvlövész, Juba, s ő végzett-e tökéletes fejlövéssel a hat emberrel? Végül Mat előbújik, felderíti a területet, szabályosan rögzíti az eseményeket – de minden óvatossága ellenére egy lövés leteríti.

Isaac egyedül marad a láthatatlan ellenséggel, akiről azt sem tudja, hol lehet. Ez a darabka fal adhat esélyt, hogy túlélje, amíg a segítség megérkezik. De az ellenség őt sem kíméli. Három lövéssel a vizét, a rádióját és a térdét lövi szét ellenfele: s ezzel hosszú, gyötrelmes halálra ítéli. Magukra maradnak: a szomjas, sebesült Isaac, és a hang, aki a füleséből szólal meg, de akiről semmit nem tudunk.

És ekkor kezdődik a film, a halálos játszma…

A kiváló mozihoz Dwain Worrell írta a forgatókönyvet, és a stábból a rendezőn, Doug Limanon kívül érdemes megemlíteni az operatőrt, Roman Vasyanovot, akinek szinte a porban csúszva kellett forgatnia a filmet. A szereplők listája igencsak rövid: John Cena alakítja Matthewst, Juba hangját Laith Nakli adja, Aaron Taylor-Johnson pedig Isaac szerepét játssza. Kitűnően. Hibátlanul. Élethűen. Annyira hiteles az alakítása, hogy óvatosan mozdulunk vérző térdünkkel, és a film végén úgy vedeljük a csapról a vizet, mintha mi nem ittunk volna már két napja, s a sivatagi homokból köpnénk vályogot.