Milyen lehet Dunaújváros a vasmű nélkül?

Milyen lehet Dunaújváros a vasmű nélkül? - tette fel a kérdést dr. Szegál Borisz főiskolai tanár kedd esti, a főiskola Tudomány Hete című előadássorozata alkalmából az intézmény P épületének nagytermében.

A kiváló előadó több válaszlehetőséget is felsorakoztatott - miközben mindvégig hangoztatta, hogy elsősorban a kérdésfeltevés a célja, nem pedig az ítélkezés vagy a döntés.

Szegál elsősorban is leszögezte, hogy amerikai felmérések szerint, ami a társadalmi hozzájárulásokat illeti, a 2004-ben privatizált ISD Dunaferr Zrt. rendkívüli teljesítményt nyújtott: a világ nyolcszáz (!) leginkább bőkezű vállalata között volt.

Az előadó felvetette azt a kérdést, ami manapság nagyon sokakat foglalkoztat: sok, avagy kevés szellemi dolgozó jut-e a vasműben a fizikai munkásokra? Gyorsan a számok: a Szegál rendelkezésére  álló adatok szerint (az egyébként tavaly 4,7 milliárd forint veszteséget produkáló) vasműben 7012 ember dolgozott, közülük 4742 volt fizikai állományú - tehát 2253 szellemi-alkalmazotti.

- De vajon mit jelent az, hogy szellemi állományú? - tette fel a kérdést az előadó, aki hangsúlyozta, hogy erről még soha senki nem nyilatkozott részletekbe menően.

Sok érdekes (reményeink szerint később tárgyalandó) statisztika bemutatása után Szegál azt mondta: Dunaújváros, e csökkenő lélekszámú (az 1986-os 62 ezres csúcsról 2011-re 48 ezresre fogyatkozó) település korösszetétele rendkívül kedvezőtlen. Több az idős, mint a fiatal lakos. Innen a környező falvaknál sokkal messzebb költöznek az emberek. Rossz a foglalkoztatási és képzési szerkezet (a legkisebb elhelyezkedési eséllyel rendelkező  szakmunkások vannak a legtöbben a munkanélküliek között), és itt - Szegál adatai szerint - egyáltalán nem épülnek új lakások. Az idén pedig húszezren keresték fel segítségért az önkormányzat szociális irodáját. Itt tehát a posztindusztriális társadalom felé haladunk!

Ami önmagában nem baj. A Nagy-Britanniában lévő Sheffield városa, amely 1970-ben 550 ezer lakossal volt  az angol acélipar fellegvára, 2000-ig 60 ezer lakosra fogyatkozott az acélipar és a bányák összeomlása miatt. Azóta újra félmilliós, modern, posztindusztriális hely lett. A foglalkoztatottak 84 százalékát a szolgáltatásban: az önkormányzatban, az egészségügyben, a turizmusban, a pénzügyekben, de főleg: az oktatásban, a két, összesen hatvanezer fizetős hallgatót és ötezer oktatót jelentő egyetemen alkalmazza!

Szegál reméli, hogy megmarad a Dunaferr. (Megjegyzi: az orosz Magnyitogorszk acélművében, ahol az utóbbi 5 évben 1 milliárd dollárt költöttek korszerűsítésre, 5 ezer fő több terméket állít elő, mint az ISD összes gyárában 45 ezer ember...) Ha nem marad meg a vasmű, akkor viszont harminc évi átrendeződésre, befektetésre, privát átalakulásra lenne szükség, az oktatás, a szolgáltatások, a közbiztonság legalább átmeneti romlásával.

S az biztos, hogy az ezutáni városi lakosok: munkások, szolgáltatók  nem ugyanazok lesznek, akik harminc évvel korábban voltak.