Ide építették az atomóvóhelyet - A kohászat kapuja a festői dunai kikötő

"A sziget karcsú partfala messze benyúlik a Dunába egészen a kikötő öblének torkolatáig. Gyönyörű látvány a szigetnek ez a része, különösen annak, aki még nem járt erre. A parthoz simult uszályok messziről látszanak, mozdonyfütty hallatszik minduntalan, s a barna szállítódaruk meredeken kapaszkodnak az ég felé. " - olvasható a Sztálin Vasmű Építője 1954. június 29-i számában.

Látkép az északi végén működő, a déli felén pedig épülő kikötőről

A korabeli tervdokumentumok tanúsága szerint a kikötő helyének kiválasztásánál felmerült a jelenlegi mellett a Kisapostagi-sziget, valamint a Kisapostag alatt a Duna folyami szakasza. A szakemberekből álló bizottság, élén Bebrits Lajos közlekedési és postaügyi miniszterrel a kiváló természeti adottságokkal rendelkező Szalki-szigetet választotta. Az indoklásban szerepelt, hogy a Felső-foki patak völgye alkalmas a vasúti pálya kiépítésére a kikötő és a vasmű között. A földnyelven (töltésen) keresztül pedig a közúti és vasúti összeköttetés is megoldható. A kikötő tervezésével az Állami Ipari Tervező Intézetet bízták meg derül ki Juhász Gábornak a kikötő történetét feldolgozó tanulmányából. Az eredeti elképzelések szerint a kikötő és a vasmű között az alapanyag (érc, szén) szállításra drótkötélpálya létesítendő és a vasútnak csak tehermentesítő szerepe lesz, valamint a vasmű kész és félkész gyártmányait kell a kikötőbe szállítani. Végül az építéshez a Dnyeper parti kijevi kikötő kiviteli terveit vették alapul.

A kikötő építéséhez az uszályon érkező köveket a kubikusok hordják a partra

A mélyépítési munkák a vezérárok kotrásával kezdődtek. A partfalnak szolgáló vasbeton szekrények (keszonok) gyártása is elkezdődött Tasson a Soroksári Duna-ágat összekötő zsilipkamrában. A keszonokat a zsilipkapu megnyitásával felúsztatták, majd speciális uszályok segítségével úsztatva juttatták el a vezérárokba, ahol leültették és elvégezték a felsőrész betonozási munkáit. Az építkezés gyorsítása érdekében a felsőbb szervek utasítására eltértek a tervektől, aminek meg is lett az eredménye . (A tönkrement keszonokat a kikötő városfelőli oldalára húzták, ahol a fürdőzők kedvenc ugráló helye volt mindaddig, amíg a partszakasz rendezése után 1964-ben fel nem töltötték.) A munkák 1953-ban megtorpantak, nem épült meg a kötélpálya, aminek hiányában az összes fogadott ércet vasúton kellett elszállítani.

Elrendelték 1954-ben a kikötő használatba vételét hivatalos műszaki átadás nélkül. A trafóház mellett megépült egy felszíni atomóvóhely, aminek elkészítése ebben az időben minden beruházásnál kötelező volt.

Szabó Gyula, a kikötő igazgatója

A kikötő jelen állapotában az eszközöket tekintve kiváló állapotban van, - mondja Szabó Gyula igazgató, majd hozzáteszi: Képes a szokásos áruféleségekből 3-3,2 millió tonna rakodására. A gondok a területi korlátokból adódnak. Hiányosságaink pótlására megvannak a fejlesztési terveink a fedett áruberakóra, raktárra, a vasúti zsákutcás problémák megoldására. A kikötő jövőjét vizsgálva, már jó tíz éve felmerült egy új kikötő építésének az ötlete. Becslésem szerint a déli kikötő elkészülte közel nyolcvanmilliárd forintba kerülne. A logisztikai központ létrehozását nagyon jó dolognak tartom, hiszen új teret nyitna Dunaújváros logisztikai központtá válásához, de azt tapasztalom, hogy előrehaladása időről időre megtorpan. Stratégiai távlatokban hazánk édesvíz kincsének hasznosításának következménye lehetne a Duna hajózhatóvá tétele. A bős-nagymarosi erőműtől a vaskapui erőműig kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni, de sajnos, nincs napirenden. A Dunán vízmegtartó rendszereket zsilipeket, víztározókat kellene építeni, amivel a hajózhatóság problémája is megoldódna. Messze nem használjuk ki a környezetkímélő vízi-szállítási módot! ad hangot meggyőződésének a kikötő igazgatója.

A dunaújvárosi kikötő mai állapotában

1954. július 16-án megindult a termelés a kikötőben, a MESZHART Magyar-Szovjet Hajózási Vegyesvállalat kezelésében, mint országos közforgalmú kikötő, 300-400 ezer tonnás éves teljesítménnyel: 3 uszályálláson 2 db 5/6 tonnás GANZ típusú portál népszerű nevükön kacsacsőrös daruval, a kikötői pályaudvarhoz csatlakozó két iparvágánnyal.

A kikötő első vezetője Németh Ferenc volt. A dolgozók részben a csepeli szabad-kikötőből (darusok, karbantartók), részben a kikötő építését végző emberekből (kubikusok, kőművesek, vasbetonszerelők) kerültek ki. Az ércszállítmányok uszályokból történő kirakása kemény fizikai munkát követelt meg a dokkmunkásoktól, a lapátosoktól . Teljesítmény elszámolásuk normázással történt, fizetést hetente, szombaton kaptak.