Egy esettanulmány sajátos kiinduló pontjai és tudományos következtetései

A vizsgálódás kerete egy francia antropológus és etnológus, Marc Augé megfigyelésein alapul, aki meg akarta érteni a globalizáció hatását. Észrevette, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol erőteljes és stabil identitás van, más helyeken pedig ez az identitás mesterséges. Ennek az identitásnak az elfogadása szerződésen alapul, ami lehet kényszer eredménye is. A kényszer eredményeként „Nem-Helyek" jönnek létre, ilyen például egy gyár lakótelepe.

Szakács István szerint kérdés, hogy miért nem jönnek ide azok, akik ide jöhetnének? Fotó: Szente Tünde

Az 1960-as évek Sztálinvárosára jellemzők Augé megállapításaiból a „Nem-Helység" vonásai. Vannak szimptómák (ismertetőjegyek – a szerk.) amelyek erőteljesen jelentkeznek a város életében. Az egyik ilyen a népességfogyás. Az 1980-as évek közepén éltek itt a legtöbben, azóta folyamatosan, egyenletes ütemben csökken a lélekszám. A másik ilyen szimptóma a gazdasági, mert a városban és környékén súlyos munkaerőhiány alakult ki, hetven-nyolcvan kilométerről hordják buszokkal az embereket a gyárakba. Van egy identitásbeli (én-azonossági, önmeghatározási – a szerk.) szimptóma, ami a 2012-13-as Dunaferr leépítésekkel kapcsolatban csúcsosodott ki, amikor az Orosz Nagykövetség előtt Budapesten ezzel a táblával tűntettek: Amíg áll a gyár, addig van város! A negyedik szimptóma a penteleiség és az újvárosiasság viszonya, ami egyrészt a címerváltásban, másrészt az eltelt huszonöt évben nagyon sokszor felszínre került. Az utolsó szimptóma elnevezésbeli problémákat takar, amikor is Dunaújváros neve tíz év alatt négyszer változott.

A címerváltás igénye 1990. november végén került a közgyűlés elé. A Kulturális Bizottság elhatározta és megindokolta a címerváltás szükségességét, mert a régi címer a közgyűlés által vállalhatatlan eredetmítoszra utalt. Az új város területén egyetlen egyház nem telepedett meg, kettő kivételével, a katolikus egyház temploma, bár ez is a korábbi pentelei határon van, és egy kisebb egyház a Barátság városrészben működik.

Miként Pentele kezdi saját identitását érvényre juttatni az egész területén, úgy az új városban is folyik egy helykeresés, egy önreflexió, valamihez való visszatérés.

A témaválasztás szubjektív okaként Szakács István kérdésemre elmondta: „Nap, mint nap megélem, hogy Dunaújvárosban cecei, Cecén dunaújvárosi vagyok. Ez a kettős identitás állandóan bennem van. Miként a városban is küzd egymással a kettős identitás: a pentelei és az újvárosi. Ez egy nemes küzdelem. Az érdekel, hogy vajon sikerül-e azokkal az emberekkel, – akik annak idején az ország minden tájáról hozták magukkal a saját identitásukat, – elfogadtatni és az utódaiknak átörökíteni azt az identitást, amit egyszer majd dunaújvárosinak neveznek. És akkor megoldódnak a város népesedési gondjai.

A sport közösségszervező, identitásképző erejére irányult dr. Kukorelli Katalinnak, a Dunaújvárosi Főiskola Társadalomtudományi Intézet igazgatójának az elhangzottakhoz fűzött kiegészítése. Eszerint Dunaújváros identitásának szerves része a sport: a sporthoz való kötődés nem pentelei, hanem igazi dunaújvárosi módon!

Dunaújváros - jelképrendszerek

Az 1969-ben elfogadott jelképrendszer Somogyi József Martinász szobrát helyezte középpontba. Az akkori iparfejlesztés az acélipart helyezte középpontba, ami a város monokultúrás helyzetét erősítette.1990-ben felmerült a szobor-jelképrendszer lebontása, és egy régebbi identitás beemelése a városi önazonosságba: Dunapentele mezőváros pecsétjének egyik eleme, a pásztorbotot tartó bárányé és a római kori oszlopfőé.