Megfizethetetlen segítség - Ódákat zengenek a házi gondozókról

Előfordulhat bárkivel, hogy hosszan tartó betegség dönti ágynak, vagy idős szülője egyik napról a másikra gondozásra szorul, nem tudja ellátni saját magát. Ódákat zengenek és szavakba sem tudják önteni a hálájukat, aki ismeri az Egyesített Szociális Intézmény (ESZI) gondozónőit, csakhogy ők vannak kevesebben. A többség arról sem tud, hogy létezik Dunaújvárosban is a házi segítségnyújtás intézményesített formája.

- Tulajdonképpen bármit elvégeznek, bármiben segítenek a gondozónőink. Mosnak, mosogatnak, vasalnak, takarítanak, tavasszal és ősszel nagytakarítanak. Törődnek a személyes higiénével, fürösztéssel, testápolással, elvégzik a pelenkázást. A sebkötözés már mozgónővéri feladat, de velük is, ahogyan más társszervezetekkel, jó a kapcsolatunk. Elintézik a hivatalos ügyeket, felíratják, kiváltják a gyógyszert, bevásárolnak, és még sorolhatnám, ami adódik az ember életében nap mint nap - mondja lelkesen Gyöngyösiné Hoffer Szilvia, akinek a tennia karása, segítőkészsége jellemzi az egész kollektívát. Tizenegy gondozónő jár ki több mint hatvan segítségre szoruló beteghez. De még van kihasználatlan kapacitásuk...

(Fotó: Lázár Zsolt)

- A betegeknek, egyedül élőknek a társaság is fontos. Már mennie kell, mondják elég gyakran, és próbálnak marasztalni. Szinte családtaggá válunk, szeretjük őket - teszi hozzá Dienes Zoltánné gondozónő.

Szinte hihetetlen, de a lakáson kívüli ellátásért - például a bevásárlás, gyógyszerkiváltás - nem kérnek pénzt. Csak a lakáson belüli segítségért számolnak fel hétszáz forintot óránként. De a vasalást el lehet végezni fél óra alatt is, a beszélgetés nem számít munkának, tehát fizetni sem kell érte. Egyébként az ellátott jövedelmének maximum 25 százalékát kérheti el a gondozási központ havonta, akkor is, ha naponta háromszor mennek ki a beteg házához, szombatot és vasárnapot is beleértve.

Pekkel Béla súlyos izületi betegséggel küzdő életvidám feleségéről gondoskodik.

- Már az én lábam is rozoga, ezért megfizethetetlen érték a gondozónők munkája, az, ahogyan a feleségemmel foglalkoznak - hangsúlyozza a férj. Erzsike, a felesége hozzáteszi: - Jövőre lesz tíz éve, hogy járnak hozzánk a gondozók. Tizenhárom műtéten vagyok túl, és nem mindegy, hogy az embert kórházi körülmények között ápolják, vagy otthon. Nagyon hálás vagyok a segítségükért.

Repülnek az órák, pillanatnak tűnnek a napok, az ember egyre inkább érzi az évek súlyát, látja mások sanyarú sorsát, nélkülözését, napi megélhetési harcát, a betegség okozta nyomorúságát. Lerogy otthon a kanapéra és  fohászkodik - ötven felé egyre gyakrabban -, mérjen az élet bármilyen nagy megpróbáltatást rá, de hagyja meg az egészségét. Ne maradjon egyedül, magatehetetlenül, kiszolgáltatottan. Mert a gyerekek dolgoznak - meg kell élniük, nem maradhatnak otthon őt ápolni, ha örömest megtennék is. Nyugdíjasként is aktív orvos barátom mondta, magyarázatul az huszonnégy órás szolgálatára: úgy hiszi, ha ő mindent megtesz másokért, talán lesz aki érte is tesz valamit a szükség óráiban.