Kemény büszkesége - Öröm látni a dunaújvárosi neveléseket

Természetesen nagy izgalommal   követi az eseményeket Kemény József, a Dunaferr együttesének egykori ikonja, aki mellett ezek a gyerekek felnőttek.
- Szívem csücske a társaság, büszkeséggel tölt el, hogy   olyan emberek képviselik az országot, a Dunaferrt - igen, még ma is ezt mondom -, akik a mi kutyánk kölykei, ahogy társam, Rosta Miklós szokta volt mondani. Jó látni, hogy a barátaimmal felálló válogatott -  akikből itt lett ember és jó játékos, akik a dunaújvárosi csarnok levegőjét szívták - eljutott az olimpiára, és ott van a legjobb nyolc között.  Hány olyan nemzet elcserélné  ezt az eredményt, akik már a selejtezőkben elbuktak - német, orosz, cseh, norvég, szlovén...

Kemény József  szerint a társaság feljövőben van, a másik csoport első helyén végző - Izland ugyan esélyesebb a mieinknél, az előző három világversenyen megszorítani sem tudtuk őket, ennek ellenére bízik a fiatalos lendületben.
-  A klasszis kapus, a Dunaújvárosban is védő Szathmári János legendás mondása, hogy este számlálják meg a birkákat. Továbbjutottunk a halálcsoportból, ott vagyunk a negyeddöntőben, tehát nem számít, mi történt a csoportban.  Akkor, amikor azt látom a pályán Zubai Szabolcstól, amit én tanítottam neki, vagy Rosta Miki, Imre Vili,  György Laci, akkor kicsit olyan, mintha  ott lennék. Ez  megható és örömteli, s  ami nekem nem adatott meg  a pályafutásom során, az nekik igen.  Viszont egy  adag keserűség is előjön ilyenkor: ezeket a fiúkat nem a városháza előtt ünnepelik visszatérve, hanem teszik ezt Szegeden, Veszprémben. Nem Dunaújvárosnak szerzik a sikereket. Ilyenkor nagyon bánom, hogy  akik egykor tudtak volna segíteni, nem tették, hogy felsózták annak a lehetőségét is, hogy itt valaha csapat legyen. Mert ezekkel a srácokkal, a mi fiainkkal - mert a kocsmában is így beszélnek róluk az emberek -  bajnokcsapatunk lenne....