A történelmi idők tanúja - Szulejmán szultánt és Vak Bottyán generálist is látta a dunaföldvári vár

Van, akinek naplementekor a legszebb a vár sziluettje, mások a torony mögül felkelő nap látványában szeretnek gyönyörködni. A vár adta a település nevét is. A fennmaradt írásos anyagban már a 12. századtól szerepel Felduar, Feuldwar és Feoldwar alakban, majd a 15. században tűnik fel a Dunával összekötött névben.

Történelmi idők tanúja ez az épület és a várudvar, ha nem is teljesen a mai formájában. Utazzunk egy kicsit az időben!

Dunaföldvár története a bronzkorig nyúlik vissza, hiszen a Felső-Öreghegyen jóval a mai vártorony építése előtt földvár húzódott. Innen ered a név. A középkorban először egy 1199-es keltezésű, a bencés apátsággal kapcsolatos oklevél említi a település nevét. Bár a vár pontos építési idejéről jelenleg nincs tudomásunk, de feltételezik, hogy a 16. század elején épült. Egy korabeli oklevél szerint 1526 augusztus elején a húszesztendős Jagello II. Lajos király délre haladva a földvári táborban várta be a késlekedő nemesi csapatokat, majd innen indult, hogy megvívja a végzetes mohácsi csatát Szulejmán óriási hadával. A krónikások feljegyezték azt is, hogy egy hónappal később az északra tartó török szultán Földváron fogadta a magyar főváros hódoló küldötteit, akik átadták neki Buda kulcsait. Az 1529-es hadjárat során a várost elfoglalta a török, majd 1542-ben már török kincstári birtok volt, Jir Hiszari néven. A vár feladata ugyanis a dunai átkelőhely őrzése volt.

2006-ban teljes körű felújításon esett át a gyönyörű helyszín
Fotó: a szerző

Hogy milyen élet lehetett a várban? Ebből az időből sok dokumentum maradt fenn. Amint a feltáráson munkálkodó Mendele Ferenc a Dunaföldvári Vár című könyvében idézi, az 1599-1600-as években a zsoldlajstrom szerint 92 fős, zsoldos katonákból álló őrség állomásozott itt: 37 lovas, 36 gyalogos, valamint 19 martalóc. A fejadók szerint Dunaföldvár ekkor a nagyobb Duna menti városok közé tartozott. Ahogy 1663-ban a Belgrádból Budára Földváron keresztül utazó török Evlia Cselebi is írta: Ennek a vára is a folyó partján igen magas hegyen fekvő, nagyon erős és szép vár. A Duna mentén ennél erősebb palánka nincs. Ugyanebben az évben Montecuccoli hadi megbízásából itt járt Ottendorf Henrik német utazó, aki beszámol a földvári várról. Sematikus rajzán jól látható, hogy az erődöt csak távolról, a városból szemlélte, hiszen be nem mehetett.

A török időkhöz több földvári monda kapcsolódik. Az egyik legnépszerűbb a fekete kötény legendája; a lányaikért a kötényüket feketévé változtató földvári asszonyok hősies történetéről nemrég lapunkban is olvashattak.

1686-ban a visszavonuló török csapatok utóvédjei fölégették a földvári várat. Palánkfala és a torony tetőszerkezete leégett. A falakat már nem is állították később se helyre, de a torony a Rákóczi - szabadságharc idején is szerepel a haditudósításokban. 1703-ban a legendás hírű kuruc generális, Vak Bottyán foglalta el Földvárt, amely mint a dunántúli hadjárat hídfőállása vált híressé. A szabadságharc leverése után már nem volt a várnak hadászati jelentősége.

A 18. század végén aztán újabb átalakításokat élt meg a vártorony: hat apróbb cellára osztották a korábban egységes börtönrészt, s az épületet mint az uradalom börtönét használták.

1858-ban aztán a várat is elérte a nagy tűzvész, melyben a város negyede leégett. A tűz tönkretette a torony fazsindelyét és belső faemelvényét, falépcsői is mind leégtek. Utána csak csonkán újították fel, innen a Csonkatorony elnevezés. Két év múlva új sátortetőt kapott, ma is ez fedi. Aztán magtárnak használták. Majd újra átalakították, bontották a belső tereket.

A háborúkat a vár túlélte, de a 20. században gazdátlanul tovább romlott az állaga, míg végül 1964-66 között feltáró munka következett az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából Kozák Éva régész irányításával. Majd Mendele Ferenc építész tervei alapján megtörtént a felújítás, s végül 1976-ban megnyitotta kapuit a felújított vártorony. 1994-ben Csepeli István fafaragó népi iparművész ezer év motívumkincseihez kapcsolódva szép várkaput készített. Majd 2006-tól ismét nagyarányú munkálatok kezdődtek, s ma már igazán impozáns helyszín fogadja a látogatókat.

1994-ben Csepeli István fafaragó népi iparművész szép várkaput készített, ami szintén a város egyik jelképévé vált

A várudvar turisztikai érdekességei: a Vármúzeum és a Fafaragó Galéria állandó, időszakos és helytörténeti kiállításai, a vártoronyból nyíló csodálatos kilátás, a kiváló akusztikájú, festői szabadtéri színpad, a Vár Étterem Dunára néző terasza, a fazekas műhely kézműves lehetősége. Vajon mindez elég vonzerő a turistáknak és a helyieknek?

Sziegl Erikát, a Tourinform Iroda dunaföldvári vezetőjét erről kérdeztük:

- Ebben az évben közel nyolcezren fordultak meg érdeklődőként a várudvaron. A május-június hónapokban főleg diákcsoportok, áprilisban és ősszel inkább nyugdíjasok érkeztek. A külföldi látogatók száma is növekedett az előző két-három évben. A német-holland hegemónia megszűnt, szerbek, szlovákok, csehek - bár nem szervezett úton, hanem egyénileg és tranzit jelleggel - keresik fel a várudvaron lévő irodánkat. Megnövekedett a kerékpáros turisták száma, hiszen közvetlen kapcsolatunk van az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárúttal. Nagy részük francia, német vagy osztrák. Többek között itt járt és nagyon érdeklődő volt az osztrák TV és Rádió elnöke is. Nagy távolságokból, például az Egyesült Államokból és Ausztráliából is jöttek, de akadt turista Izraelből, Törökországból, Kínából, Dél-Afrikából is. Különösen lelkesek, hálásak a vezetésért az erdélyiek.

Arra a kérdésre, hogy min kellene változtatni, Sziegl Erika sorolja az ötleteket. Meg kellene állítani a vendégeket, s ehhez elengedhetetlen a városban egy kis szálloda, ahol legalább egy busznyi turista eltölthetne egy-két éjszakát. Garantált programcsomagokat kellene ajánlani. Elképzelése szerint a helyi kézműves, fazekas- vagy pinceprogram fellendítésén kívül rendszeresen folklór- és zenei műsorokat kellene kínálni, s a Töröktorony okán a vár török imázsának erősítésével, keleties ötleteket is meg lehetne valósítani. A Vár Étterem ilyen specialitásokkal, illetve a toronyban törökös kávézóval egészíthetné ki a mostani vendéglátást.

Érdekes interaktív kiállítással, konferenciákkal, előadásokkal, nyári alkotótáborokkal, még több helyi rendezvénnyel és a nyitvatartási szezon kihúzásával lehetne több embert idecsalogatni. S még egyet hozzátesz: meg kellene állítani a kirándulóhajókat.

Hogy ezekről már régóta álmodoznak a földváriak? Tudjuk. De tán azt is, hogy az álmok nem hazudnak.