Leírt betűink üzenete - A grafológus szakember számára lényeges minden apró tény

A mai digitális világban, amikor sokan - bár írástudók - , csak a billentyűzetet használják, kit érdekel a grafológia? Néhány megszállotton kívül akad egyáltalán, aki kézzel ír hosszabb szöveget? Ilyen kérdések jártak a fejemben miközben Cselényi Zoltán okleveles grafológus előadására igyekeztem a könyvtárba.

Az ott megjelent érdeklődők száma cáfolta a kételyeimet. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy többségük az úgynevezett baby boom korszak szülötte, azaz ők 1960 előtt jöttek a világra, néhányan később, vagyis az X, esetleg az Y generáció tagjai. (E nemzedékekről nemrég lapunkban is olvashattak.)

A grafológiai elemzés szempontjából lényeges, mikor és melyik országban tanulta az írást az illető, hiszen eltérő írásmódok léteztek/léteznek.

A hallgatóság soraiból többen hoztak magukkal kézírásos szöveget, amelyeket a szakember elemzett is. Fotó: amatőr felvétel

Mivel az írás agyi tevékenységgel létrehozott mozgás, tükrözi az embert. Ezért az írás elemzésével feltárható a személyiség. Cselényi Zoltán kiemelte azonban, hogy a grafológia, amely a pszichológia segédtudománya, nem szótárszerű, nem lehet összeállítani a jegyeket és ráhúzni a jellemzőket. Mert a folyamatot kell vizsgálni, az írás megtanulásának módjától való eltérést. A szakember számára lényeges minden apró tény: például a betűk formája, nagysága, kapcsolása, a szavak, sorok közti távolság, a szöveg elhelyezkedése a lapon, a sorkezdések módja, a mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka. Minden egyes elem információt közöl, s ezek figyelembevételével többek között a mentális képességeket, a tanulási sajátosságokat, kreativitást, az érzelmek feldolgozásának módját és a társas kapcsolatokhoz való viszonyt is megállapíthatja a szakember. Az önismerethez, az önelfogadáshoz vagy akár a változtatáshoz is segítséget kaphatunk.

Az előadás közben Cselényi Zoltán csak néhány mozzanatot emelt ki az íráselemzés folyamatából, de aki igényelte, a hozott egyoldalas kézírásos szövege alapján szembesülhetett önmagával. S akadtak jó páran, akik sorba álltak egy gyors elemzésért. Mert az ember szeret tükörbe nézni.

Pedig Gárdonyi Géza szavai szerint - ahogy Cselényi Zoltán is idézi - az embernek csak az arca ismerhető. De az arca nem Ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Az ember azonban szeretné látni a láthatatlant is.