Unintelligens mosópor

Vagyis nem, pontosabban: mosógélt. Megvallva az őszintét, eddigi felnőtt éveimet nem a különböző állagú és kiszerelésű mosószerek és vegyipari termékek osztályozására fordítottam. Ám az ember (talán) még a harmadik iksz után is tanulóképes, így bizalmatlanul tántorogva a hiper pultjai között próbáltam felmérni lehetőségeimet, és kiválasztani a legjobb megoldást. A variációk sokaságát erősítette, hogy csak egy adott pénzkeret volt a zsebemben, és alapvetően nem mosóizékért indultam utamra, hanem beszerezni az esti meccssört. A viselkedés-közgazdaságtan számos modellt épít erre a dilemmára, a fogyasztó pedig rendre úgy dönt, hogy reményei szerint győztesnek gondolt szituációba lavírozza magát. A meccs és a sör biztos pontnak tűnt, a mosószer kiszerelését és árát azonban sikerült a minimális szinten tartani. Elméletem a gyakorlatban is bevált: bár a sör azóta elfogyott, a családi tanács úgy határozott: a jövőben továbbra is kerüljem a mosószeres pultokat.