Ne légy olyan kritikus!

Ezek szerzője Bob Gass. A kritizálás gyakran az önzésen alapszik írja, idézve Oswald Chamberst: „Óvakodjunk mindentől, amitől felsőbbrendűnek érezzük magunkat!” A kritizálás pontosan ilyen: kihangsúlyozza a bírálót, mintha ő lenne az, aki „mindent tud”, megadja azt az elégtételt is, hogy másokat állíthatsz reflektorfénybe. Az emberek sokkal nehezebben látják meg a te életedet, ha a kritizálás reflektorfényét az övékre irányítod.

Ha így élsz, akkor a hozzáállásod ezt mondja: „Ha nem boldogulok az életben azzal, amit én csinálok, akkor majd abból lesz sikerélményem, hogy tudom, neked mit kellene jobban tenned.” A hozzánk legközelebb álló emberek ismerik életünk részleteit. Ezért mindig sebezhetőek vagyunk. Néha szülőként gyermekeink életét zúzzuk össze azzal, hogy otthonunkban állandóan kritizáló légkör uralkodik. Talán e szavakat olvasva szinte hallod legszigorúbb kritikusod hangját: valamelyik szülődét, aki folyton legorombított. Hangja még mindig visszacseng emlékezetedben: „Sose voltál jó semmire, soha nem viszed semmire.” Éppen ezért mi ne kövessük el ugyanazt a hibát!