Társasjátéktan

A pedagógiai jellegű önfejlesztéssel felvértezett szülő természetesen a karácsonyi kényszeres ajándékvásárlást is szeretett gyermeke/gyermekei szellemi, lelki és testi gyarapodásának szolgálatába állítja.

A lelkes nagyszülők és egyéb rokonságok az évi rendes beosztás szerint szállítják majd a jóval a közegészségügyi határküszöb feletti só és cukortartalmat a pirosan vigyorgó Mikulás-csomagokban és egyéb karácsonyi díszdobozokban.

A gyermeknevelő önjelölt, autokrata dietetikussá válik e napokban: „Kedves fiam, csak arra kérlek, hogy ne a macis gumicukorral tunkold ki a nutellás üveget.”

A szülő behatárolt játéktere annyi, hogy a rászabott területen megpróbál maradandód alkotni. Kevés sikerrel! Még a nyár közepén vettem eddig egyetlen leszármazottamnak egy társast. Kirakós jellegű kergetőzés viszonylag oktató és személyiségfejlesztő háttérmunkával. Vagy csak esetenként. Hónapok óta nézem, miként formálják és gyakorolják az 5-7 évesek e játékot. Csalni, a szabályokat éppen az aktuális helyzet szerint maguk felé igazítani szinte azonnal, gyorsított ütemben megtanultak. Kiokosodtak hát a valóságból. Ebből tanultam, maradunk inkább a magyar népmeséknél. Bár ha jobban belegondolok, ott is tettenérhető a hiperrealizmus.