Luxuskivitelben

Pontosítanék a címen. Feleségek luxuskivitelben, vagy mondjuk fényűzés tűsarkakon. Kis szösszenetem témája ezzel a címmel felruházott tévéműsor az egyik kereskedelmi csatornán. Kicsit szégyenlem is magam, hogy a magamfajta férfiember ilyen műsorokat néz, de mit szépítsem, ott ragadtam a képernyő előtt egy rövid időre.

No nem a luxus, nem a hölgyek vélt vagy valós szépsége, és sajnos nem is az intellektusuk miatt. Egy, számomra elfogadhatatlan mondat hangzott el egyikük szájából úgy, hogy ott helyben senki nem tette azt helyre. A személyzetet, még ha ők egy luxusvilláé is, szolgának nevezni ma egy magyar televíziós műsorban – még ha csak dramaturgiai fogás is volt, bár nem annak tűnt -, számomra elfogadhatatlan.

Ez a luxushölgy kilenc évvel ezelőtt ismerkedett meg egy török milliárdossal, akihez feleségül is ment. Imádja a gyönyörű, méregdrága cipőcsodákat, és szívesen visel gyémántot, mint a legtöbb tehetős török feleség, olvasom róla. Nem is csodálkozom azon, hogy szociálisan egyáltalán nem érzékeny. Ám, ha már ennyi ideje van a luxuscikkek között válogatni, akkor bizony szakíthatna egy kis időt arra is, hogy kontrollálja azt, amit másoknak mond.