Köszöntő helyett

És így, év végén valóban megelevenedik sok-sok kép és hangulat a mögöttünk hagyott esztendőről, valamint bőszen fogadkozunk az előttünk álló évre vonatkozóan.

Öröm és bánat kéz a kézben jár. Van, akinek csak az egyikből, és van, akinek mindkettőből kijutott. Legyen az a családban, a baráti körben, a munkahelyen, vagy akár széles e világban. Gondolom, önök is úgy vannak ezzel, hogy sokkal jobb egy napot, sőt minden napot szeretetben „lehozni”, ahelyett, hogy gyűlölködnénk. Egy reggeli mosoly, egy kedves köszön(t)és, egy megértő hallgatás, egy bátorító igen, vagy egy sokatmondó nem mind az életünk része. Csak nem mindegy hol és mikor „alkalmazzuk”.

Mondhatják azt, miért kell azt mérlegelni, hogy hol és mikor! Éljük így mindennapjainkat! Sokan sajnos már nincsenek közöttünk, akiket szeret(t)ünk, örökül hagyva önmagukból valamit nekünk. Emlékezzünk és becsüljük meg ezt is! És a film pereg tovább. Az új év új reményeket szül, és új lehetőségeket is teremt.

Persze nincs új a Nap alatt. Új év, régi fogadalmak. Pedig január elseje csak egy hónap kezdete a sok közül. Talán annyiban különbözik a többitől, hogy ilyenkor nagyobb késztetést érzünk arra, hogy ekkor aztán tutira megkezdjük a fogyókúrát. Mérsékeljük a káros anyagok bevitelét a szervezetünkbe, legyen az a hagyományosak közül az A betűvel kezdődő alkoholos italok arzenálja, vagy akár a dohánytermékek széles köre, persze mindez csak szigorúan szilveszter, sőt lehet, hogy csak néhány pótszilveszter után. És az sem árt, ha türelmesebbek leszünk egymáshoz, egyszerűen elfogadva, uram bocsá’ megbecsülve azt, amit az élet adott. Környezetünk fizikai és nem fizikai értelemben is olyanná válik, amilyenné tesszük.

Váci Mihály szavaival élve „nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el, jövőnket – tudni kell!” Mert azért ne legyenek illúzióik, nagyon sok múlik rajtunk is!

Boldog új évet!