2014.12.04. 16:40
Halhatatlan receptek
Elkezdődött advent. Készülődünk. Lélekben, koszorúval, a lakás díszítésével, de azzal is, hogy mi, háziasszonyok anyák és nagymamák tervezgetjük, mit is süssünk.
Sokfélét, a gyermekkort idézőt, jellegzetest, csomagolhatót, hosszabb ideig elállót. Én is lapozgatom a zömében kézzel írt szakácskönyvemet, amely már kicsit viseltes a külsejét illetően. Elmélázok felette. Ahogy a kertben tudom, melyik virágot kitől kaptam, a receptek jó része is személyekhez köthető. Olvasgatva megidéződnek mindazok, akiktől az adott finomságot tanultam: Márika néni, Irénke, Erzsike néni, Fáni néni, anyu és a többiek akik már nincsenek. De a receptjeikben, az ízekben itt vannak mégis.
A hétvégén menyem már sütött a lányokkal egy jó adag mézeskalácsot. Gyúrták, szaggatták a kisunokák is. A forma nem mindig szabályos, de a sütemény finom. Kérdezem, milyen recept alapján készült. A tiéden jött a kurta válasz. Ennek alapján sütöttem fiamék lakodalmára azokat a szíveket, amelyek monogrammal ellátva, becsomagolva várták a helyükön a vendégeket. S azóta is készült már karácsonyi mézes, sőt az unokák kérése szerint húsvéti és nyári-mézes. A receptet persze én is kaptam a kolleganőmtől, Rabótól, ő meg az édesanyjától. Ő pedig ?
Lehet, hogy ez a kisemberek halhatatlansága?
