Gyermeki védőburok

Az anyjával szerettem volna találkozni, és mivel a fiúcska beteg lett, másként nem lehetetett ezt kivitelezni, én mentem hozzájuk. A szoba barátságos, a fotel süppedős, az anya kedves, egyáltalán nem vidám, de a bajai ellenére is mosolygós. Mint aki álarc mögé rejti belső vívódását. Próbálok mögé látni, kérdések özönét zúdítom rá, tudnom kell, ha azt szeretné, hogy segítsek...

A gyerek ekkor robbant be a szobába, különleges érzékkel kiválasztva a pillanatot, amikor a legjobban zavar. Mégsem haragudhatok rá, mert ilyenek a gyerekek, kíváncsiak a lakásukba betolakodó idegenre, vagy éppen szeretnek a középpontba lenni. A fiúcskára mindkettő jellemző, ezt első pillantásra megállapítottam. Valami szörnyűséges jelmezt viselt és olyan fegyverszerű izével hadonászott rohangálás közben. Harcolt valakivel vagy valamivel. Az asszony szerint:

– Az ovis farsang óta minden nap beöltözik, hadakozik, azt mondja, megvéd engem mindentől. Úgyhogy mi bajom lehet? Semmi.