2017.12.11. 06:45
Gyalogos segítség
A minap szemtanúja voltam az autósok rémálmának.
A gyermekeimet hoztam az iskolába, a Vasmű úti forgalmas kereszteződésben láttam meg a lerobbant autót. Mindenki próbálta kerülgetni – több-kevesebb sikerrel.
Mi is hosszabb várakozás után tudtunk lekanyarodni a Vasmű útról. Kiraktam a gyerekeket az iskolánál, és indultam visszafelé, az autó még mindig a kereszteződésben állt. A vezetője telefonált – gondolom, megpróbált segítséget kérni. Sikerült leparkolnom a közelben, és elindultam a kereszteződés felé. Integettem a bajba jutott autósnak, jelezve, hogy segítek eltolni az autót.
A sofőr kiszállt, én közeledtem az autó felé.
A közlekedő autós társak viszont nem kíméltek minket. Villogtak, öklüket rázták, mutogattak...
Éppen az autóhoz értem, amikor a másik oldalról is jött egy gyalogos, hogy segítsen eltolni az autót az útból. Nem telt egy percbe sem, hogy egy parkolóba be tudtuk gurítani a kocsit.
Mindezek után elgondolkodtam, hogy milyen gondolatok járnak a közlekedők fejében ilyen helyzetekben. Talán ötven autó is elment a lerobban jármű mellett, de egy sem állt meg segíteni, csak kerülgették az „akadályt”.
Csupán két gyalogos sietett a megszorult sofőr segítségére.